Praxeum esszétár
Tanulmányok, vitairatok és újrafelfedezett szövegek az egyéni szabadság, a gazdaság és az állam kérdéseiről.
Böngészés
70 találat
In: A magyar libertárius hagyomány IV.
Hogy Anglia politikai és gazdasági intézményeiben és intézkedéseiben nem követi mindenképp az elméletek utasítását, hogy ellenkezőleg az elméleteket gyakran kényszeríti a gyakorlati élethez alkalmazkodni, az számtalanszor és illetékes bírálók által meg volt jegyezve...
In: A magyar libertárius hagyomány II.
A kamat oly összeg, melyet a kölcsönvevő, a felvett pénz használatáért, a kölcsönadónak fizet. A kamat tulajdonképpen: a tőke tiszta jövedelme. Ha a kölcsönvevő, a felvett tőke után többet vesz be, mint amennyi kamat fizetésére kötelezte magát, az fáradsága és a netaláni kockáztatásáért természetesen őt illeti...
In: A magyar libertárius hagyomány IV.
A háború utáni politikai közvéleményt vagy ahhoz szoktatták hozzá, hogy egyes közgazdasági kérdéseket nagy, rendszeres munkákban és összehasonlító alapon tárjanak elé, vagy ahhoz, hogy rövid röpiratokat kapjon a napi politikában hirtelen fölbukkanó problémákról, mégpedig rendesen erősen kihangsúlyozott pártpolitikai agitatórius célzattal...
In: Tótágast
Mindenki ismeri az anekdóták ősét, hogy amikor Pythagoras felfedezte azt a fontos geometriai törvényt, amely szerint a derékszögű háromszög átfogójának a négyzete egyenlő a két befogó négyzetének az összegével, akkor örömében száz ökröt áldozott fel Zeus oltárán és hogy azóta reszketnek az ökrök, ha valami nagyszerű új felfedezés híre érkezik...
In: A magyar libertárius hagyomány III.
„A nemzetgazdászat tárgya — írja Bastiat — az ember; de nem öleli fel az egész embert. A vallásos érzelem, atyai, anyai gyöngédség, fiúi kegyelet, szeretet, barátság, honszerelem, nyájasság, szóval mindaz, ami a rokonszenv vonzó jellegét képezi, az csak az erkölcstan (morale) körébe tartozik, s így a nemzetgazdászatnak tárgyai tulajdonképpen csak a személyes
In: A magyar libertárius hagyomány VIII.
Le superflu chose très nécessaire. (Voltaire-Pinto. ) A kultúra haladásának egyik legcsalhatatlanabb fokmérője a szükségletek sokfélesége, számuk végtelen sorozata...
In: A magyar libertárius hagyomány IV.
Egyetlen vidékies nívójú lapocska bábáskodása mellett történt meg a nagy esemény: az autonóm magyar vámtarifa törvényjavaslatnak a benyújtása. És most megindulhat a nemzetgyűlés vitája a magyar vámpolitika fölött, amely természetesen egyetlen mákszemnyit se különbözik a világ valamennyi államának a vámpolitikájától, mindegyik igyekszik a magáét olyan nemzeti
In: A magyar libertárius hagyomány VIII.
Az ipari numerus claususról egyre több szó esik mostanában. . . Az ipari numerus clausus fogalma Magyarországon nem új. Egészen kivételes esetekben eddig is módjában állt a kormánynak, hogy a maga kincstári részesedésének, vagy a fennálló iparnak védelmére, a végletekig megnehezítse az új alapításokat...
In: A magyar libertárius hagyomány VIII.
A céhek és a fiziokratizmus Ha az emberiség gazdasági életét vizsgáljuk, s kutatunk ama nyomok után, melyek a mai hatalmas ipar fejlődésének elsődleges stádiumait mutatják elénk, lehetetlen, hogy szemünkbe ne tűnjék az a sok mindenféle megszorítás, mely az iparral foglalkozó egyéneket a céhek keretén belül korlátozta...
In: Tótágast
Nem egészen úgy van az, kereskedelemügyi miniszter úr kérem, hogy hiszen csak az a fontos, hogy akinek autótaxira van szüksége, az rögtön kapjon is kocsit és a többi őt nem érdekli...
In: A magyar libertárius hagyomány V.
Hjalmar Schacht lemondásáról beszélnek. Gerincét veszítené el a német jegybank, amely, ha nem is veszítette el, de amelynek tárcáiban és trezorjaiban csunyán leapadtak a devizakészletek...
In: A magyar libertárius hagyomány VI.
Most körülbelül húsz éve az akkoriban gróf Andrássy Gyula vezetése alatt állt Társadalomtudományi Társaság előadássorozatot rendezett a társadalmi fejlődés irányairól...
In: Tótágast
A fedett uszodában egy fiatalember azzal szokott szórakozni és a publikumot is szórakoztatni, hogy tótágast állva a kezein körül-körül sétálja a nagy medencét...
In: A magyar libertárius hagyomány V.
Vázolni óhajtjuk élete menetét, kiemelni jellemének azon vonásait, melyek őt kiválóan érdemessé teszik arra, hogy vele foglalkozzunk. Bővebben méltányoljuk az ipar felszabadítására irányuló kezdeményezéseit s nyomozni fogjuk ezeknek egészen hozzánk lenyúló fontosságát...
In: A magyar libertárius hagyomány VIII.
Halasi-Fischer Ödön elnök bevezetője Hölgyeim és Uraim, Amerikát Kolumbusz óta meglehetősen sokan felfedezték már Európában, de kétségtelen, hogy még mindig sok fölfedezni való maradt ott...
In: A magyar libertárius hagyomány V.
De ha meg akarod írni a háború utáni Magyarország történetét, akkor írd meg a magyar búza háború utáni történetét. Ez a nagy és fájdalmas éposz. Magyar búza! Minden szemében benne az ország, a nép, az idők története...
In: Tótágast
A Teremtés titokzatos törvénye, hogy minden szervezet kitermeli önmagából azt a mérget, amely apránként elpusztítja. A szervezetek öregedése ennek a méregnek a hatása és ha egyéb betegség vagy baleset nem is jön közbe, ez az önmérgezés egymagában is kioltja előbb-utóbb a szervezet életét...
In: Egalitarizmus mint lázadás a természet ellen
E téma kapcsán létfontosságú cikkében Karl Hess az igazi libertárius mozgalomra helyesen „forradalmi” mozgalomként hivatkozik. Ez felveti, hogy igen kevés amerikai érti a „forradalom” szó valódi jelentését...
In: A magyar libertárius hagyomány VI.
A legutóbb lefolyt választások alatt és azokat követőleg, közvetlenül az országgyűlés megnyitása után, mit sem hallottunk gyakrabban emlegetni, mint a liberalizmust...
In: A magyar libertárius hagyomány V.
„Kapitalizmus vagy tervgazdaság?” A szocialista mozgalmakon kívülállók számára a gazdasági rendszer még rövid idővel ezelőtt nem látszott kérdésesnek...
In: A magyar libertárius hagyomány IV.
A képesítés követelése — öngyilkosság Írta: Dési Géza dr. országgyűlési képviselő Miskolcon tartották meg legutóbb a Miskolci Hét keretében a kereskedők országos kongresszusát, amelyen tudvalevően a kereskedői képesítés mellett döntöttek...
In: A magyar libertárius hagyomány V.
Az a négyhónapos uralom, mely mint „proletárdiktatúra” iktatódott be hazánk és nemzetünk történelmébe, amidőn gazdasági életünket összeroppantotta, ugyanakkor az időszakra vonatkozólag, melyben érvényben volt, megakasztotta és lehetetlenné tette a tudomány szabad működését is...
In: Jobboldali libertarianizmus
1849-ben, amikor az uralkodó ideológiai erő még mindig a klasszikus liberalizmus volt, a „közgazdász” és a „szocialista” szavakat pedig általában antonímiának tartották, Gustave de Molinari, egy nevezetes belga közgazdász így írt: Ha van jól megalapozott igazság a politikai gazdaságtanban, akkor az ez: minden esetben, az összes árucikk kapcsán, amely a fogya
A tizenhetedik, tizennyolcadik és tizenkilencedik század egyik nagy eszmei és politikai háborúját a klasszikus liberálisok vívták a merkantilisták ellen...
In: Ellenpropaganda
A tizenhetedik, tizennyolcadik és tizenkilencedik század egyik nagy eszmei és politikai háborúját a klasszikus liberálisok vívták a merkantilisták ellen...
In: Közgazdaságtan egy leckében
1 Minden gazdasági tévképzet közül a legéletképesebb a hit, hogy a gépek mindent összevetve munkanélküliséget teremtenek. Miután ezerszer elpusztították, ezerszer felemelkedett saját hamvaiból, olyan edzetten és olyan kitartóan, mint bármikor...
In: Ellenpropaganda
Kedves magyar emberek, akik teljes komolysággal úgy hiszik, hogy a multik kizsákmányolják az országot, a tőkések a nép ellenségei, a magyar dolgozó pedig bérrabszolga az elnyomó kapitalista berendezkedésben. Beszélnünk kell...
In: Tőke és haladás
Volt egyszer egy gazdag földbirtokos, aki nagy lábon élt nagy társadalmi életet, és sok szolgája volt. Az országra azonban rossz idők következtek be és lakóhelyén is nem egy férfi maradt munka nélkül...
In: Ellenpropaganda
Albert Jay Nock és Murray Rothbard nyomdokain haladva az emberi történelem központi jelentőségű motívumának a Hatalom és a Szabadság időtlen háborúját látom; a szakadatlan küzdelmet az állami hatalom és a társadalmi hatalom között: Mint ahogyan az emberek közötti két elemi és kölcsönösen kizárólagos kapcsolat a békés együttműködés vagy az erőszakos kizsákmán
In: Szabadság és tulajdon
A túléléshez szükséges eszközök készletei minden állat- és növényfaj számára korlátozottak. Ezért minden élőlény létfontosságú érdekei könyörtelenül ellentétben állnak faja többi tagjának érdekeivel...
