47. Mentegetőzés a lezárásban

A végén a kulturált olvasó elnézését kérem mindazon szükségképpen látható tökéletlenségekért, melyeket itt papírra vetettem: tökéletlenségek ezek, melyek nemcsak a hiányos információnak és tévelygő logikának tulajdoníthatók, de – és talán több joggal – bizonyos alapvető gyengeségeknek is, melyek azon nemnek sajátosságai, melyhez tartozni szerencsém van. A férfi elválaszthatatlan veleszületett hiúságaitól és ostobaságaitól, ahogy a kutya elválaszthatatlan a bolháitól. Megnyilvánulnak mindenben, amit tesz és mond, de legjobban akkor nyilvánulnak meg, ha a nő legfenségesebb misztériumáról elmélkedik. Amilyen bizonyosan nyafog és forgatja a szemeit a nő jelenlétében, épp olyan bizonyosan nevetséges és levehetetlen bohócságot ölt magára, ha megkísérli felboncolni őt a laboratórium magányában. Nincs olyan nőkről szóló könyv, amely ne lenne a nagyképűsködéseknek és az ostobaságoknak gyűjteménye. Csak két könyv van, amely talán felületes vágyat mutat, hogy becsületes legyen: A női szavazati jog elleni cenzúrázatlan érv Sir Almroth Wright-től és a jelen könyv. Wright egy gáláns merényletet kísérelt meg, hogy megmondja az igazat, de még mielőtt feladata feléig ért volna, kiirthatatlan férfi csacsisága felülkerekedett pszichologista őrületén, így gyorsan mosta kezeit és kiadott egy félig sült és ostoba könyvet. Talán én is megbuktam és talán még dicstelenebbül. Ha így van, akkor tele vagyok őszinte és leírhatatlan bánattal.