Így hát a legkisebb kilátás sincs arra, hogy a protestantizmus felszabadított asszonyai, ha egyszer szabadon élhetnek választójogukkal, törődni fognak az ex-szüfrazsettekkel, akik most a politikában vezetni és oktatni akarják őket. Évekkel ezelőtt előre megmondtam, hogy ezeket a szüfrazsetteket, ha egyszer győzelemre viszik az ügyet, idióták fogják kiszorítani helyükből. Most erős munka folyik, amely ezt igazolja. Egyik fele annak szenteli magát, hogy főképp nemi jellegű reformokért harcol, még pedig olyan szélsőségesen ostoba módon, hogy még a férfi politikusok és újságkiadók is kinevetik őket; a másik fele abszurd módon meghódol a régi vágású férfi politikusok hízelgésének s így beolvasztják magukat nagy politikai pártokba. Az a nő, aki ilyen pártokhoz csatlakozik, egyszerűen férfiutánzattá válik, másképp kifejezve: szamárrá. Ettől fogva nem egyéb, mint jelentéktelen csavar egy ócska és nyikorgó gépezetben, melynek egyetlen látható célja, hogy megtartson egy horda gazembert a közhivatali állásában. Az ő szavazatát azonnal megsemmisíti valamelyik nővérének a szavazata, aki a másik camorrához csatlakozott. Zárójelben hozzáfűzném, hogy ezen hölgyeket mindezen politikai áldozáshoz vinni rettenetesen egyhangú volna. Anglia, Németország és Skandinávia politikus hölgyeit csak fényképük után ismerem, melyek képeslapokban jelentek meg, de az Egyesült Államokbelieket közelről tanulmányoztam különféle nagy politikai gyűléseken, beleértve azt a két nemzetgyűlést, mely a választójog kiterjesztését követte. Igazán nem vagyok válogatós fickó – sőt, jobb szeretnék egy bizonyos melankolikus hervadtságot a nőben, mint az ifjúság hangos cirkuszkocsi ragyogását – de szavamat adom önöknek, hogy ott nem volt öt nő, egyik nemzetgyűlésen sem, aki engem megcsókolhatott volna úgy, hogy előzetesen ne kellett volna klorált bevennem. Néhány vezető valójában egyenesen olyannyira ocsmány volt, hogy az ájulás környékezett, valahányszor rájuk kellett néznem.
A reformmal kufárkodó szüfrazsettek a bájosság adományától úgy látszik épp olyan mentesek. Lehet, hogy altruisztikus szenvedéllyel vannak tele, de biztos, hogy a külsejük rossz és nem sok tudja közülük, hogyan kell megfésülködni. Kilenc tizedük a férfiak állítólagos furfangjai elleni reformokért küzd – a rendes receptekkel: a vőlegények orvosi bizonyítványa, születésszabályozás és így tovább. Az indok itt, azt hiszem, tisztára düh és féltékenység. Az a nő, aki után nem mennek, felállítja a tételt, hogy az utánamenés sértő a nemére nézve és főbenjáró bűnt akar belőle csinálni. Igazán vonzó nőnek soha nincs ilyen vágya. Szereti a férfi csodálatát, bármily erőszakosan nyilvánítja azt ki, és egészen jól tud vigyázni magára. Sőt, nagyon jól tudja, hogy nagyon kevés férfi elég merész ahhoz, hogy egyenes invitáció nélkül közeledjen, és ez a tudat rendkívül cinikussá teszi azon nőkkel szemben, akik arról panaszkodnak, hogy a férfiak kínozzák, körülveszik, ostromolják és elcsábítják őket. Valamennyi intelligensebb nő, akit ismerek, egyhangúlag azon a véleményen van, hogy egyetlen épeszű lányt sem csábítottak el ténylegesen, mióta a világ áll, és valahányszor ilyen esetről hallanak, mindig a férfival rokonszenveznek. Még tovább menve, a nagyon bájos normális nő, aki a férfiak közt jár-kel, mindig megkísérli elnyerni azon férfiak hódolatát, akikről tudja, hogy előbb más nőnek hódoltak; a nő jobb szereti a hivatásos hódítót, mint az amatőrt, és saját ügyességét azoknak a nőknek vonzó voltával méri, akik eddig vadásztak a vadra. Ha egy olyan bádogarcú szüfrazsett egyáltalán férjet kap, az csak olyan lehet, akinek teljességgel semmi szentimentális tapasztalata nincs. Mert ha a legcsekélyebb ilyen tapasztalattal bír, akkor a nő kegyetlen mesterkedései nevetésre ingerlik és visszataszítja őt a szépség és a szeretetreméltóság hiánya. Valamennyi ilyen szüfrazsett (kivéve néhány csodás szépséget) kilencedrangú férfihez megy nőül, ha férjhez megy. Meg kell elégedniük a hulladék-férfiakkal, akik mindig készek, hogy beleszeressenek egy női fizikusba, embriológusba vagy hullabalzsamozóba.
Az emberi nem szerencséjére, ezek a méltatlankodó férfinők hadjáratai semmit sem érnek el. A férfiak követni fogják a nőket, míg a pokol meg nem fagy, és a nők csalogatni fogják a férfiakat. És ha az utóbbi vállalkozás megszűnne, az egész szerelmi játék befejeződne, mert nem sok férfi veszi észre a nőket saját elhatározásából. Tíz közül kilenc férfi, ha egyszer megszokta a nyugalmat, azt hiszem egészen boldog lenne, ha nők nem volnának a világon. A gyakorlatban valamennyi férfi akkor a legboldogabb, ha olyan tevékenységet folytat, amelyben a nők rendszerint nem vehetnek részt, pl. ivás, játék, vadászat, üzlet, kaland. A nők azok, akik őket elcsábítják az efféle nő nélküli teendőktől. A nyúl a kutya előtt pózol el és rohangál. Annak a módja, hogy véget vessenek az efféle tarka bűnözésnek, melyről a rémlátó szüfrazsett beszél, az, hogy a világ összes csinos lányának le kell borotválni a haját, kitépni a szemöldökét, kihúzni fogait, khakiba kell őket bújtatni, el kell őket tiltani attól, hogy táncteremben forogjanak, vagy hogy illatszert használjanak, vagy ajakrúzst, vagy hogy forgassák a szemüket. A reform, mint rendszerint, összetéveszti a halat a léggyel.