Én bizonyos lenézéssel beszéltem a szüfrazsettekről. Ő alapjában igen egyszerű probléma; olyan nő, aki ostobán irigysége tárgyává teszi a férfi bizonyos felszínes előjogait, mégpedig olyan mértékben, hogy az már a gyötrelemmel egyenlő; ez pedig olyannyira elvakítja, hogy nem látja ez előnyök értéktelen és gyakran képzeletbeli voltát. Különösen egy meghatározott előjogra összpontosítja őrületét, a férfinak a szabad szerelemre való állítólagos előjogát, a modern *droit du seigneur-*ra. Olvassák el a fő női Savonarolák könyveit és látni fogják, hogy át vannak itatva hisztérikus vádaskodással az ellen, amit kétféle erkölcsnek neveznek; ennek az álláspontnak ténylegesen egész irodalma van. Ennek a kétféle standardnak a léte úgy látszik félig-meddig az őrjöngésbe kergeti ezeket a szegény lányokat. Rekedtségig üvöltik, hogy el kell törölni, és követelik, hogy a ledér férfit még hülyébb büntetésekkel sújtsák, mint azok, amelyekkel jelenleg a helyes útról letért nőket büntetik; vannak, akik egyenesen amellett kardoskodnak, hogy a férfit klinikailag megcsonkítsák és így a bűnre való fizikai képtelenség által kényszerítsék a helyes ösvényre.
Mindez természetesen csak komédia és azt, akinek ítélőképessége van, egy pillanatra sem téveszti meg. Nem azt kívánják ezek az erényes szépségek, hogy vegyileg tisztítsák a férfiak erkölcsét, hanem azt, hogy a férfiak szabadsága a szerelmeskedésre rájuk is kiterjedjen. Freud pszichológiájának legelemibb ismeretei felfedik titkos lelkületüket. Minthogy a jelenlegi rendszer mellett képtelenek a férfit behálózni, vagy minthogy mindenesetre képtelenek úgy behálózni a férfit, hogy ezzel felkeltsék más nők irigységét, átcsapnak arra az elméletre, hogy ezt könnyebben érhetik el, ha kevésbé szigorúak volnának a szabályok. Ez az elmélet megmutatja tökélyüket nemük fő jellemvonásában: a pontos megfigyelésben. A valóság az, hogy még ha meg is volna ez a szabadságuk, amelyet a férfiaknál feltételeznek, még akkor is nehéz lenne, hogy elérjék vágyaikat, mert az átlagos férfi, bármilyen ostoba is, ahhoz elég okosan tud ítélni, hogy egy igazán vonzó nő puszta mosolyát is többre becsülje, mint egy tipikus szüfrazsett legszélsőbb mámoros kegyeit. Így tehát a huhogók és prüszkölők ezen ügyének elmélete úgy belülről, mint nyilvános arculatában egészségtelen. Ők egyszerűen olyan nők, akik ízlésükben és gondolkodásukban kétharmad férfiak, és ez épp olyan tisztán magyarázza meg, hogy miért nem sikerül nekik elfogadható férjet vagy legalább annyit kiküzdeni, hogy megcsalják őket, mint ahogy megmagyarázza hiszékenységüket politikai és filozófiai abszurditásokkal szemben.