egyéni szabadság

Idegen ország… idegen világ… idegen emberek. Nemcsak az idegen ország idegen emberei, hanem az egész Európából, az egész világból való mindenféle idegenek...

A földmunkások közgyűlésre gyűltek a fővárosba, és lehetséges, hogy a közgyűlés tagjai éppen úgy megkapták erre az alkalomra az utazási kedvezményt, mint ahogy a gazdák szokták megkapni, ha kongresszusra gyűlnek...

Alább egy levelet közlök, amely nem apokrif. Egy apa írta a fiának, aki az úgynevezett zsidótörvényt végrehajtó rendelet alapján felnőtt korában máról holnapra zsidó lett, mert az édesanyja zsidó volt, amikor ő született...

Én nem tudom, igaz-e, amit a minapában meghalt Unamunóról írtak, hogy eleinte Francóhoz állt, de azután elpártolt tőle, sőt lemondott az egyetemi rektorságáról is, mert amikor Franco egyik generálisával a felkelők győzelmi céljáról beszélgetett, az olyan kijelentést tett, hogy a katalánokat és a baszkokat ki kell irtani...

Milyen szerények lettünk! Csak a szerencsétlenség tudja ilyen szerényekké tenni az embereket. Kétezernégyszáz éve, hogy Szókratész imigyen szólott: „A mindennapi véleménykicserélés a legfőbb java az embernek...

Ha riporter volnék, nem mulasztottam volna el egy érdekes interjút csinálni Walko külügyminiszter úr őexcellenciájával. Megkérdeztem volna tőle, amit a képviselőházban is elfelejtettek tőle megkérdezni, amikor azt a kijelentést tette, hogy sajnos, nagyon kevés a diplomatáink között az arisztokrata, pedig az arisztokratákban sok olyan képesség van, amely alkalmasabbakká teszi őket a diplomáciai pályára a polgári származású férfiaknál...

Ne érdekeljen bennünket e pillanatban Mayer János földművelésügyi miniszter úr politikai felfogása, amelyet egyébként nem is tartunk valami nagyon fontosnak...

Mintha csak összebeszéltek volna az emberek, úgy ismétlődik meg a világ sajtójában, hogy a most hetvenévessé lett H. G. Wellst összehasonlítják a most nyolcvanévessé lett G. B...

Kihez menjek megkérdezni, igaz-e, amit a lapok szerint egy neves védőügyvéd a bíróság előtt beszélt? Lelkem szárnyain hazarepülök színtiszta magyar falumba, ahol születtem, ahol édesapám és az öregapám is született...

Vaskos ízléstelenség volna nagy diadalmi kalamajkát csapni gróf Pálffy-Daun József esetéből, aki nem csekély bátorsággal és — sajnos mindegyre ritkább — közéleti becsületességgel beismerte, hogy a politikában téves utakon járt, és hogy sok tekintetben revideálja az álláspontját...