Honi Ipar: Madarassy-Beck Gyula

Madarassy-Beck báró, a békeidők európai stílusú pénzembere, az utolsó két évtizedben a nagykereskedők érdekképviselete elnöki székét választotta közéleti pódiumául. Útja nem volt a miénk, de nem is keresztezte a mi irányvonalunkat. A gazdasági szabadságért folytatott küzdelmében sohasem érintette az ún. gyáripari protekcionizmust. Amikor Gaál Gaston és Sándor Pál agitációja idején a leghálásabb szerep volt az ipari vámvédelem megostromlása, Madarassy-Beck Gyula nem vett részt ebben a szélmalomharcban. Ragyogó szellemességének egyetlen szikráját sem pattantotta ki a vámkérdés. Az ő tiszta látásával megérezte, mennyire álprobléma a vámtarifa körüli harc, milyen lényegtelen hányada az állami beavatkozásnak ez az ipari vámvédelem, és sejtette, hogy éppen azok lesznek az elkövetkezendő idők totális állami beavatkozási rendszerének úttörői, akik elsősorban az ipar ellen vonultatták fel az állami mindenhatóság fegyvereit. Jól látta, hogy nem a szabadkereskedelem–védővám a gazdasági politika két pólusa, hanem az igazi ellentét a szabad egyéni kezdeményezés és az állami beavatkozás között áll fenn. Innen eredt Madarassy-Beck Gyula tartózkodása szabadkereskedőink lármás ágálásaitól, azoktól az értelmetlen mozgalmaktól, amelyek a gazdasági szabadság eszméjének beteljesedését a kapitalizmus megrendszabályozásában látták. Madarassy-Beck báró gondolkodásában, szellemében inkább Fenyő Miksával volt rokon: az emberi szabadságot védelmezte a gazdaságpolitika síkján, nagy műveltséggel, a világ nagy szellemei műveinek olvasásán csiszolt aggyal, azzal a finom iróniával, amely a kulturált fő tulajdonsága. Ha majd egyszer az egyéni és állami gazdálkodás magyarországi harcának történetét megírják, hiányos lenne ez a mű, ha kimaradnának belőle Madarassy-Beck Gyula éles aperçu-it, amelyeket az állami omnipotencia körüli vitákban ejtett el.