A válságból csak a szabadforgalom és a liberális kereskedelmi szabadság vezethet ki – A túlzott intervencionizmus lerongyolja az országok gazdasági életét – Részletek Turmayer Gyula előadásából
Miskolc, október 27.
Hírt adtunk Turmayer Gyula bankigazgatónak a Kereskedelmi Testületben tartott nagyszerű előadásáról. Sok értékes és érdekes gondolatot vetett fel ezúttal az előadó.
Kimerítően vázolta azt a nagy felfordulást, amelybe az emberiség a háború befejezése után jutott. Oly problémák szakadtak rá, amelyeknek megoldására megváltókra lett volna szükség, de ha talán voltak megváltók, azok halk szavát elnyomta a demagógok harsonája, ami a kisebb baj, sokhelyütt a tehetségtelenség került az élre, de ami már veszedelmet jelent, némely országban zsarnokok vették át a megváltó igék hirdetését.
Az emberiség letért a liberális gazdálkodás útjáról, és olyan rendszerekkel kísérletezik, melyek eddig 40 millió munkanélkülit és 10 millió öngyilkost produkáltak, az egyébként bizonytalan értékű eredményeik mellett.
A racionalizálás túlhajtását kárhoztatta, mert nem lehet az embert, aki kedvéért a világ fennáll s aki egyedül van hivatva a kultúrát fenntartani, a munkából kitaszítani s könyörtelenül az utcára dobni. Nálunk az államháztartás egyensúlyának helyreállítása céljából keresztülvitt fizetésleszállítások dokumentálták a legjobban, abból, hogy az emberek rosszul élnek, nem lesz jobb élet és virágzó közgazdaság.
Ha az országok élni akarnak, nem lehet az életet a polgároktól sem megtagadni és félre kell tolni az útból azokat a politikusokat és közgazdákat, akik legelsősorban a mások életét tartják fölöslegesnek.
A túlzott intervencionizmus, ami a kapitalizmus és kollektivizmus, individualizmus és szocializmus közötti hibrid alakulat lerongyolja az országok közgazdasági életét.
Megállapítása szerint a világgazdaságban bizonyos kedvezőbb tünetek mutatkoznak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a javulás útjára tért a gazdasági élet, hanem csak azt bizonyítja, hogy az emberiség a legnagyobb bajok közepette sem mond le az élni akarásáról és nem adja fel a javulásba vetett hitét. A feltárt adatok tényleg az árak emelkedését, a termelési index javulását és a világkereskedelmi forgalom emelkedését mutatják. A világpiacokon igen nagy arányban olcsóbbodott a pénz is, aminek hasznát azonban nem élvezheti a teljes gazdasági káoszban élő Közép-Európa.
Az egyes nagy európai államok viszonyait kimerítően ismertette s felsorakoztatta az angol válság megoldására vonatkozó adatait. Kimerítően foglalkozott a világháború nagy győzőjéről, Franciaországról, aki élvezte a nyert háború minden előnyét s minden anyagi felkészültsége, katonai hatalma rendelkezésére állott, hogy az erősebbtől várt gesztust mutassa. – Sajnos, a győzelmes Franciaország a nyomorgó Közép-Európát, a hitleri Németországot és a teljes politikai és gazdasági zűrzavart termelte ki az egész vonalon.
Részletesen vázolta ezután a hitleri Németországot, mely teljesen kikapcsolódott az európai együttesből. Még a statisztikát is gleichschaltolták s miután Göbbels csak optimista statisztikát tűr, nagyon nehéz az ország igazi gazdasági helyzetéről képet alkotni. Eddig nem sikerült a munkanélküliség kérdését megoldani, a külföldi hitelezők teljesen elzárkóznak az adósságok ügyében való megegyezés elől s nagymértékben csalódtak a parasztok is a telepítési politika ellaposítása miatt, hogy egyelőre a legnagyobb nehézségekkel tudják csak a dolgokat továbbvinni.
Oroszországot a bolsevista mozgalom elsatnyulása miatt nem tartja már olyan veszedelmesnek a helyzetre, mint volt korábban. Az európai államok a szovjetnek nyújtott segítségeikkel állandósítani segítenek a tömegnyomort. Érdekesek voltak Olaszországra vonatkozó megállapításai. Mussolini szerint az élet motorja már nem a kenyérért való harc, hanem az erkölcsi és nemzeti célokért való küzdelem. Elismeri a kezdeményezést is, mint a nemzeti érdekek fejlesztőjét, mely nagymértékben avatkozik azonban a gazdasági életbe, hogy könnyen a kollektív gazdálkodás rendszerénél köthet ki Olaszország.
Foglalkozott ezután Amerika gazdasági helyzetével, majd Magyarország mai helyzetét világította meg a következőkben:
A kiegyezés után a magyar kereskedő állott a felfelé lendülés élén s a magyar kapitalizmust is a kereskedelem humuszára ültették el hazánkban. A magyar kereskedő kiépítette mindazokat az értékes külföldi szálakat, összeköttetéseket, amelyek megcsonkítottságunkban a gazdasági integritást jelenthették volna.
Külkereskedelmi számadataink a velünk oly szoros viszonyban levő Olaszországgal és Ausztriával is nagyon szomorúan festenek.
Romlott a helyzet Ausztriával is.
Végül kifejtette azt a meggyőződését, hogy a gazdasági válságból csak a régi szabadforgalom helyreállításával és a liberális kereskedelmi szabadság révén lehet kilábolni.
Magyarországnak a gazdasági szabadság területének kell lennie, amely könnyen alkalmazkodik az idők változásaihoz és vállalkozni képes központi helyzetéből folyó feladatai elvégzésére.
Magyarországnak minden értékét, lakosságának minden tehetségét, készségét 100 százalékig kell igénybe venni, mert az a harc, amelyet mi vívunk, a pokol kapui elleni küzdelem s e küzdelem csak akkor lehet hazánkra eredményes, ha azt az okosság, előrelátás és – szeretet diktálta érzések fűtik…
