bürokrácia

Közjóléti intézménynek nevezik büszkén a munkásbiztosítást. Milyen büszkék erre, hogy döngetik a mellüket. A szocialistáknak kuss! Az izgatóknak csiba! A kolomposoknak sicc! A vezéreknek hüccs! Mindennek el kell némulnia a közjóléti intézmény előtt...

Évi jelentést terjesztett az igazságügy-miniszter elé a budapesti ügyvédi kamara, amely mindenkor büszkén és méltóan viselte „az ország első kamarája” nevet. Ez a jelentés valódi szenzáció a maga nemében...

Éppen elolvastam Pest vármegye alispánjának okos jelentését, és elméláztam a jelentésnek azon a részén, amely arról szól, hogy az iparban és a kereskedelemben még mindig nem erősödött meg a javulás tudata, aminek az egyik oka, hogy a megnövekedett adóterhek miatt a kereskedő és iparos jövedelme még ma sem közelíti meg a válság kitörése előtti színvonalat...

Régi tapasztalat már és a közmondásban is megörökített igazság, hogy a baj ritkán jár egyedül. Szegénység, békétlenség, betegség, veszteség, elemi csapás — úgy járnak együtt, mintha édestestvérek volnának...

E helyütt már néhányszor fenntartottam igénytelen személyem részére a jogot, hogy a választójog kérdésének értékelésében esetleg ne mindenben egyezzék meg a véleményem azzal a véleménnyel, amelyet az úgynevezett baloldal — amelyben magam is benne vagyok — a kérdés felől táplál...

Ha riporter volnék, nem mulasztottam volna el egy érdekes interjút csinálni Walko külügyminiszter úr őexcellenciájával. Megkérdeztem volna tőle, amit a képviselőházban is elfelejtettek tőle megkérdezni, amikor azt a kijelentést tette, hogy sajnos, nagyon kevés a diplomatáink között az arisztokrata, pedig az arisztokratákban sok olyan képesség van, amely alkalmasabbakká teszi őket a diplomáciai pályára a polgári származású férfiaknál...

Bizony, a világ állapota egyre rosszabb és rosszabb lesz, és rajtunk, akik életünk feladatának tekintjük, hogy a magunk szerény körében és a rendelkezésünkre álló csekély erővel dolgozzunk e romlás ellen, gyakorta erőt vesz annak az istenfélő plébánosnak a hangulata, aki a processzió vezetésére kérő híveknek azt mondotta: „Szívesen megtenném, kedves gyermekeim, mert a szárazság valóban katasztrofális, de mi értelme volna, hogy esőért könyörögjünk, mikor a barométer annyira emelkedik...

Akinek a szemében és az érzésében még jelent valamit a humanista civilizáció, akinek a szótárában ezek a szavak: civilizáció, jog, kultúra — miként a minap egyik jobboldali vezérférfiú a „polgár” szót megbélyegezte — nem egyszerűen azt jelentik, hogy zsidó, az most mind az Egyesült Államok felé fordítja tekintetét...

Mintha csak összebeszéltek volna az emberek, úgy ismétlődik meg a világ sajtójában, hogy a most hetvenévessé lett H. G. Wellst összehasonlítják a most nyolcvanévessé lett G. B...