Cours d'économie politique, fait au Collège de France par M. Michel Chevalier. Année 1841–2. Paris. Capelle. 1842.
A könyvek tömege, mely jelenleg elárasztja a világot, évről évre annyira nő, hogy az emberi élet egy szak irodalmának kimerítésére is elégtelen; de minthogy, ki a tudománnyal haladni, s mi az eszmék világában új, azt sajátjává tenni akarja, az irodalom új termékeit nem ignorálhatja, a folyóiratok és hírlapok feladatainak egyike lőn: a közönséget áttekintetek által az irodalmi mozgalmakkal folyvást megismertetni. Nem hisszük tehát hasztalan munkát tenni, ha e lapokban időről időre a nemzetgazdasági irodalom új munkáinak szemléjét fogjuk közölni; s ezt Michel Chevalier előadásaival ezennel megkezdjük.
Chevalier honunkban sem ismeretlen név; Amerikáról írt leveleinek egy része az Athenaeum-ban közöltetett. E jeles író most professzor és státustanácsos — ő, ki tíz évvel ezelőtt saint-simonista vala és hitsorsosaival egy évi fogságra ítéltetett, s tíz év után talán miniszteri tárcát tartand kezeiben. De a Collège de France és a miniszteri palota között útban van a követkamara, és Chevalier az utolsó választásoknál egy oppozicionális kandidátus által legyőzetett: ő tehát konzervatív. Mi megfoghatjuk, hogy Franciaországban, annyi forradalom után, akárki is, minden személyes érdek nélkül, konzervatív lehet, főképpen oly oppozíció ellenében, ki csak a háborútrombitát fúni, mindent rosszallni, haragos gyermekként dacolni, s ha a miniszterek által programjának bemutatására felhívatik, csak hallgatni tud. De a neveknek külön időkben s külön helyeken külön értelmük van, és Chevalier magyarhoni névrokonait, kik az adómentességet s más ilyféle institúciókat, melyeknek nagyrészt köszönhetjük, hogy nemcsak a földabroszon, de a népek morális klasszifikációjában is a török szomszédja vagyunk, konzerválni akarják, elvrokonainak bizonyosan el nem ismerné.
Előttünk levő könyv 17 előadást foglal magában, melyekben e tan vonul keresztül: korunk feladása a néptömeg anyagi s erkölcsi helyzetének javítása, s erre leghathatósabb eszköz az ipar: ipart kell tehát ébreszteni, azaz minél többet előállítani; az előállítás emeltyűi pedig: hitelintézetek, közlekedési eszközök s az iparűzők nevelése (éducation professionelle).
A nemzeti gazdaság fontossága Chevalier szerint az anyagi érdekek fontosságával növekedik; e tudomány legszebb virága pedig az ipar, azaz az anyagi munka minden alakban. Az ipar nagy hatalommá vált, s olyannak leginkább egy félszázad óta mutatkozik; mert alig múlt még el egy félszázad, hogy Sieyes híres röpiratát a harmadik státusról (Tiers état) írta, s abban ez panaszkodik, hogy semmi sem — ő, ki most minden. Az ipar a népek új nemtője; és korántsem az anyag diadalma a szellem felett, sőt ellenkezőleg: az ipar csak azáltal emelkedhetik, hahogy az értelmesség az anyagot legyőzi, és az emberi szellem e földön magának fenséges trónust emel. Az ipar belső természeténél fogva a szabadságnak kedvez, sőt a szabadság föltétele, sine qua non; mert nélküle nincs társaság, melyben egy nyomorult többség az uralkodó minoritásnak adóztató anyagul ne szolgálna. De azt se felejtsük, hogy az ipar minden kitűnő minőségei mellett is a dolgozó osztályokat az anyagi szenvedések ellen nem biztosíthatja, és pedig a korlátlan konkurencia miatt. Organizálni kell tehát a munkát; s ez azon nagy feladat, melytől rettegni nem szabad, mert a társaság jelen helyzetében az újítás az első szükségek egyike, s a népek nem maradhatnak a jelen állapotban, visszalépniük pedig nem lehet. A nemzetgazdaságnak tehát el kell fogadnia jelszóul Bacon e gondolatát: ki új szereket magától eltaszít, az új bajokra készüljön.
A nemzetgazdaság az anyagi érdekek tudománya; feladata tehát megmutatni, hogyan erednek, fejlődnek s organizáltatnak az anyagi érdekek. A szőnyegen levő legnagyobb kérdések az anyagi érdekek és az organizáció eszméjétől el nem választhatók. Ezen kérdések egyike a dolgozó osztályok állapotának célszerű elintézése; mert valahányszor a dolgozó osztályok kérdésben vannak, a szabadság legszorosabban össze van kötve az anyagi érdekekkel. Minthogy a szabadság nem más, mint annak biztosítása, hogy mindenki tehetségeit kifejthesse, s azokat magára s embertársaira nézve leghasznosabban gyakorolhassa; márpedig az éhes ember nem szabad, ő tehetségeivel nem rendelkezhetik, ő azokat ki nem fejtheti s nem gyakorolhatja. A dolgozó osztályok legkeményebb szolgasága a nyomor, s attól kell őket minél előbb megmenteni; s ez csak a nagyon szaporított produkció által eszközölhető, amint a következő példából kiviláglik. Franciaország egy évi jövedelme 8 milliárd, mit 35 millió lakos közt felosztva egy főre naponként 63 centimes esik minden szükségek fedezésére. Ha e jövedelem tehát egyenlően felosztatnék, csak a gazdagság szűnnék meg, és a szegénység általánossá válnék. A produkciót kell tehát nevelni; de a produkció nevelése ellen sokan kelnek ki, mondván, hogy éppen a felette nagy előállítás mindazon krízisek oka, melyek az ipart annyira zsibbasztják, és a dolgozó osztályokat munkától megfosztják. De ahol emberek léteznek, kiknek rossz lakásuk van, kik rosszul táplálkoznak, ruhában szűkölködnek, ott nem lehet elegendő a produkció.
A második ellenvetés pedig azoktól jő, kik a produktív erők haladhatását, különösen a földművelésre s baromtenyésztésre nézve tagadják. De hogy ezen ellenvetés sem áll, látjuk, ha a földművelés állapotát tekintetbe vesszük, mely természetes termékenységének határaitól minden országban még igen távol esik; s ennek oka a földművelés eldarabolása. Mert ámbár igen kívánatos, hogy minél több ember bírjon földet, minthogy ez a rend és szabadság záloga; de felette szomorú, hogy a tulajdon elosztása a földművelési kezelésnek eldarabolását vonja maga után. Második oka a mezei gazdák tudatlansága s gondatlansága és a tőkék hiánya. A produkció nevelésének egyik hatalmas eszköze a gépek használása; sajnáljuk, hogy e tárgyról érdekes előadásokba nem bocsátkozhatunk. A tőkék hiányán hitelintézetek és bankok által kell segíteni; ez intézetek az előbbi munka gyümölcseit a jövő munkánál használhatókká teszik, ezek mobilizálják a tőkéket, és szolgálnak egyszersmind csak jövő, még teremtendő gazdagság előállításánál a bizalmi értékek által; továbbá összpontosítják a tőkéket, melyek elszórva terméketlenek, összpontosítva pedig termékenyekké s hatalmasokká válnak.
Az utolsó két lecke a közlekedési módokról szól, ezekből azonban a tér szűke miatt kivonatokat nem közölhetünk. Befejezésül legyen szabad hazánkat e munka elveihez mérni, s kérdeni, hogy míg szerzője Frankhon jelen első feladatának a dolgozó osztályoknak munka és produkció növelése által eszközlendő emancipációját tartja: mi hazánknak legfontosabb ügye? E kérdésre mindenki ugyanazon feleletet fogja adni: első feladatunk nemzetiségünk fenntartása és szilárdítása. De hogy e célt elérhessük, szükség egész hazánkat s minden osztályokat munka és produkció növelése által a szegénységből, szűkölködésből kiemelni. Az angoloknak gyakran szemükre vettetik, hogy aranyborjút imádnak; ha a borjú alatt a materializmus értetik, valljuk meg, hogy a magyar is bókol e borjú előtt, csakhogy borja nem arany, hanem sár.
Trefort Ágoston
