3. A korlátozó intézkedések mint kiváltságok

A korlátozó intézkedések politikáját a termelők érdekeit szolgáló politikának tartották, míg a piaci folyamatok működését akadályozni nem kívánó politikát a fogyasztók érdekeit elősegítő politikának tekintették. Az előbbi politika hívei azzal érveltek, hogy az állam feladata nem az, hogy olyan politikát folytasson, amely azok javát szolgálja, akik csupán fogyasztják mások erőfeszítéseinek gyümölcseit; ehelyett azok érdekeit kell védenie, akik aktívan részt vesznek a termelésben. Azonban egy olyan rendszerben, amely a munkamegosztáson alapul, mindenki egyszerre termelő és fogyasztó is. Nincs olyan fogyasztó, akinek a jövedelme ne a termelésből származna. A fogyasztó vagy vállalkozó, vagy a termelési eszközök tulajdonosa, vagy munkás. Vagy egy család tagjaként egy vállalkozó, a termelési eszközök tulajdonosa, vagy egy munkás tartja el. Másfelől minden termelő szükségszerűen fogyasztó is. Naivitás azt gondolni, hogy bármilyen intézkedés vagy politika képes volna úgy védeni a termelők érdekeit, hogy közben ne sértené a fogyasztók érdekeit. Az egyetlen megalapozott állítás az, hogy szinte minden korlátozó intézkedés¹ előnyöket biztosít egy szűkebb csoport számára, miközben hátrányosan érinti a többieket, vagy legalábbis azok többségét. A beavatkozások tehát olyan kiváltságoknak tekinthetők, amelyeket egyesek mások kárára kapnak.

A kiváltságok javítják a kedvezményezettek helyzetét, miközben rontják a rendszer többi tagjának pozícióját. Ha a kiváltságok csak egy szűk, korlátozott számú személy javát szolgálják, akkor betöltik rendeltetésüket: ezek az emberek a többiek — az előnyben nem részesülők — rovására élvezik a hasznot. Ha azonban mindenki egyformán részesül az előnyökből, a kiváltságok rendszere értelmetlenné válik. Amíg a védővámok csak a termelők egy részének vagy a termelők különböző csoportjainak kedveznek eltérő mértékben, bizonyos termelők továbbra is kiváltságos helyzetben maradnak. Ha azonban minden termelő egyformán részesül védelemben, a beavatkozás igazán önpusztítóvá válik. Ekkor senki sem nyer, és mindenki veszít

Lábjegyzetek

1. Az itt használt „szinte” kifejezés nem azt jelenti, hogy léteznek olyan korlátozó intézkedések, amelyek senkire nézve sem járnak hátránnyal; mindössze azt jelzi, hogy néhány ilyen intézkedés nemcsak hogy senkinek sem biztosít előnyt, hanem mindenki számára hátrányos. ↩