Kapitalizmusnak vagy piacgazdaságnak nevezzük a társadalmi együttműködés azon formáját, amely a termelési eszközök magántulajdonlásán alapul.
A szocializmus, a kommunizmus vagy a tervgazdaság ezzel szemben a társadalmi együttműködés azon formája, amely a termelési eszközök köztulajdonlásán alapul. Az államkapitalizmus és az autoriter gazdaság kifejezések lényegében ugyanezt jelentik.
Gyakran állítják, hogy a társadalmi együttműködésnek egy harmadik formája is megvalósítható mint a gazdasági szerveződés állandó formája: nevezetesen egy olyan rendszer, amely a termelési eszközök magántulajdonlásán alapul, és amelyben az állam utasításokkal és tilalmakkal avatkozik be a tulajdonjogok gyakorlásába. Ezt a harmadik rendszert intervencionizmusnak nevezik. Manapság minden olyan kormány intervencionista, amely nem vallja magát nyíltan szocialistának, és minden politikai párt támogat legalább valamilyen mértékű intervencionizmust.1 Azt állítják, hogy az intervencionizmus rendszere éppoly távol áll a szocializmustól, mint a kapitalizmustól; hogy mint a társadalmi problémákra adott harmadik megoldás, a két rendszer között helyezkedik el, és miközben megőrzi mindkettő előnyeit, elkerüli mindkettő hátrányait.
Ebben a tanulmányban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy indokolt-e az intervencionizmust a társadalmi együttműködés lehetséges és életképes rendszerének tekinteni. Arra keressük a választ, hogy képes-e az intervencionizmus valóban teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket támogatói támasztanak vele szemben, illetve hogy nem vezet-e esetleg olyan következményekhez, amelyek szöges ellentétben állnak az alkalmazásától remélt következményekkel.
Nem pusztán akadémiai szempontból jelentős egy ilyen elemzés. A két szocialista országot, Szovjet-Oroszországot és a náci Németországot leszámítva, ma világszerte az intervencionizmus az uralkodó gazdasági rendszer. Ezért az intervencionizmus és elkerülhetetlen következményeinek megértése alapvető feltétele annak, hogy helyesen értelmezzük korunk gazdasági problémáit.
Ebben az elemzésben tartózkodunk az értékítéletektől. Ennek megfelelően nem tesszük fel a kérdést, hogy az intervencionizmus jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen, dicséretre méltó vagy elítélendő. Mindössze azt vizsgáljuk, hogy azok szemszögéből, akik a gyakorlatba kívánják ültetni, vajon elősegíti vagy akadályozza a szándékaik megvalósítását. Másképpen fogalmazva: eléri-e az alkalmazása a kitűzött célokat?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, először tisztáznunk kell a kapitalizmus, a szocializmus, az állam és a beavatkozás fogalmainak jelentését.
Lábjegyzetek
-
Az ortodox marxisták azonban annak a ténynek a teljes tudatában támogatják az intervencionizmust, hogy megbénítja és elpusztítja a kapitalista piacgazdaságot, így - véleményük szerint - a szocializmushoz vezet. Ezt az érvet Friedrich Engels fogalmazta meg egészen egy évszázaddal ezelőtt. ↩
