Felmerülhet az a vélemény is, hogy a korlátozó intézkedések által okozott hátrányok – amelyek a termelékenység csökkenéséhez és ezáltal a kínálat szűküléséhez vezetnek – ellensúlyozhatók más területeken jelentkező előnyökkel. A hatóság például azt állíthatja, hogy a kevésbé hatékony termelők egy csoportjának megőrzése olyan jelentőséggel bír, hogy teljes mértékben indokoltnak tekinthető az ebből eredő fogyasztáscsökkenés. Indokoltnak tarthatja azt is, ha megdrágítja a kenyeret a lakosság széles tömegei számára annak érdekében, hogy a kevésbé termékeny tanyák tulajdonosai magasabb jövedelemhez jussanak. A hatóság akár bölcs államférfiúi előrelátásnak is tekintheti bizonyos gépek bevezetésének betiltását, hogy megvédje azokat a vállalkozásokat, amelyek nem engedhetik meg maguknak ezeket a berendezéseket, a jobban felszerelt üzleti egységekkel folytatott versenytől. Az áruházak, üzletláncok és más hasonló kereskedelmi szervezetek betiltásával a hatóság lehetővé tehetné, hogy a kisboltok versenyben maradjanak – még akkor is, ha ez a fogyasztók érdekeinek rovására történik.
Ha az ilyen intézkedéseket a hatásaik teljes tudatában hajtják végre, és a hatóság pontosan tisztában van azzal, hogy mit tesz, és milyen következményekkel járnak a tettei, akkor az intézkedést csak akkor lehet kifogásolni, ha valaki nem ért egyet annak céljával. A hatóság intézkedése azonban nem tekinthető sem a céljával ellentétesnek, sem értelmetlennek. Saját céljai szempontjából helytállónak tűnik a cselekedete.A gazdák helyzetének javítása érdekében terhet kívánnak róni a fogyasztók által vásárolt kenyérre; e cél elérése érdekében helyesen választották meg az eszközöket, amikor védővámot vagy behozatali tilalmat vetettek ki a gabonára és a lisztre.
Mindannyian tudjuk, hogy ezeket a dolgokat más megvilágításban adják elő a nyilvánosságnak. Sikerült meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a vámkorlátok nemhogy csökkentenék a kínálatot, hanem éppen növelik azt. Úgy tüntették fel a kisiparosok védelmét a „nagyvállalatokkal” szembeni versenyben, valamint a kis kereskedők védelmét az áruházak és üzletláncok konkurenciájával szemben, mint az általános jólétet szolgáló intézkedéseket, amelyek egyúttal a fogyasztókat is védik a kizsákmányolástól. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy kedvező fogadtatást nyerjen egy olyan gazdaságpolitika, amelynek lényege, hogy kiváltságokat és előnyöket teremtsenek bizonyos csoportok számára a közösség más csoportjainak kárára.
