További bizonyítékok is vannak, amelyeket felhozhatunk az egyetemesen preferálandó viselkedés kapcsán.
A szabadpiaci gazdaság
A szabadpiaci gazdaság kétségtelenül a társadalom javai és erőforrásai megtermelésének és elfogyasztásának leghatékonyabb és a legnagyobb vagyont megtermelő szervezési módja. Anyagi sikerének nincsen párja az emberi történelemben vagy a föld bármely pontján.
Az EPV keretrendszere megjósolja, érvényesíti és megmagyarázza a szabadpiaci gazdaság anyagi sikerét.
Elméletben a szabadpiaci gazdaság a tulajdonjogok egyetemes alkalmazásán alapul. Ezzel ellentétben a kommunizmus a tulajdonjogok egyetemes elméletének kimondott elutasításán alapul. Mivel fentebb bemutattuk, hogy az egyetlen érvényes morális elméletnek az egyetemes tulajdonjogok minősülnek, ez a legelemibb szinten megmagyarázza, miért ekkora katasztrófa a kommunizmus, és anyagilag miért ennyire produktív a szabadpiaci gazdaság.
Mivel az emberek valóban egyenlő tulajdonjogokkal rendelkeznek, bármilyen társadalmi rendszer, amely elutasítja ezt a jogot, teljes pusztulásra ítéltetett – mint ahogy egyetlen hídtervező, aki elutasítja a gravitáció valóságát, nem lesz képes olyan hidat építeni, amely megmarad.
A tudományos módszer
A logika és a tudomány valójában olyan módszerek, amelyek – a moralitással együtt – az EPV ernyője alatt léteznek. Másszóval az EPV keretrendszere mind a logikát, mind a tudományt érvényesíti.
Egy megválaszolandó központi kérdés az, hogy miért végtelenül felsőbbrendű a tudományos módszer a tudás megszerzésének mindegyik másik „módszerénél,” mint mondjuk a miszticizmusnál?
Az EPV megválaszolja ezt a kérdést.
Mivel a tudás megszerzésének minden módszerének egyetemesnek, következetesnek, illetve időtől és tértől függetlennek kell lennie, a tudományos módszer megfelel ezeknek a kritériumoknak, amíg az irracionális és szubjektív miszticizmus e kritériumok pontos ellentéte.
Közoktatás
A szabadpiaci gazdaság egy központi alapelve az, hogy a minőség valójában kizárólag az önkéntesség következménye lehet. Alapjában véve a kényszer eredménytelen – az erőszak mindig rossz minőséghez vezet. A régi Szovjet pékségek sosem gyártottak jó kenyeret; egy embernek, aki veri a feleségét, sosem lesz jó házassága.
Az erőszak kezdeményezése minden esetben bármilyen racionális erkölcsi elmélet ellentéte – az EPV kimondott és nyílt megsértése. Mivel az állami iskolákat az erőszak használatán keresztül pénzelik, azok a kényszerített társulás egy formái, amely az EPV által érvényesített társulási szabadság nyilvánvaló megszegése.
Mivel az erőszak megsérti az elkerülhetőség morális követelményét – és az elkerülhetőség hiánya minden esetben rossz minőséget szül – az EPV segítségével egyszerűen megjósolhatjuk, hogy az állami iskolák rossz minőségű oktatást biztosítanak.
Továbbá az EPV azt is segített volna megjósolni, hogy minél több és több erőszakot használnak a közoktatás világában – tehát ahogy az adók, a szakszervezeti kényszer, és a többi megnövekedik – a biztosított oktatás minősége egyre rosszabbá és rosszabbá válik.
Természetesen ez volt – és ma is ez – a helyzet.