Teszteljük most a gyilkosságra vonatkozó morális indítványokkal EPV keretrendszerünket, amelyet itt úgy definiálunk, mint: szándékos, előre megfontolt, nem önvédelemből elkövetett emberölés.
Mivel a nemi erőszak kérdésének boncolgatásával olyan sok időt töltöttünk– és mivel a legtöbb elhangzott érv ide is ugyanúgy érvényes – ez az elemzés sokkal rövidebb lehet.
Térjünk vissza két erkölcsi tengerimalacunkhoz, akik egy szobában üldögélnek – nevezzük őket Bobnak és Dougnak.
Ha a gyilkosság erkölcsileg helyes, akkor nyilvánvalóan tartózkodni a gyilkosságtól immorális. Tehát az egyetlen alkalom, amikor Bob és Doug erkölcsös lehet, az a pillanat, amikor egyszerre meggyilkolják egymást. Fizikailag ez természetesen lehetetlen – ha mindketten egymás torkát szorongatják, nem lesznek képesek egyszerre megfojtani egymást. Ha Bob hal meg először, akkor elengedi Doug torkát, így Doug-ot erkölcstelenségre kárhoztatja egészen addig, amíg más áldozatot nem talál. Mivel Bob hal meg először – és így nem próbálhatja tovább meggyilkolni Doug-ot – a halál Bobot sokkal erkölcstelenebbé teszi, mint Doug-ot a gyilkosság.
Ösztönösen teljesen megértjük annak az erkölcsi indítványnak az őrültségét, hogy a gyilkosság helyes. Logikailag tudjuk, hogy az indítvány helytelen, mivel ha helyes, lehetetlen hogy két ember egy szobában egyszerre erkölcsös legyen. A moralitásra, mint az egészségre, nem tekinthetünk puszta „pillanatképként,” hanem egy folyamatnak, kontinuumnak kell lennie. Az EPV keretrendszer megerősíti, hogy Bob nem lehet „gonosz” miközben Doug-ot fojtogatja, majd juthat a morális erény magaslatára abban a pillanatban, amikor meggyilkolja Doug-ot, végül zuhanhat vissza a gonoszság állapotába. A morális indítványoknak egyetemesnek, illetve tértől és időtől függetlennek kell lenniük. Az indítvány, miszerint a gyilkosság erkölcsös, e követelmény minden szintjén megbukik, így nem érvényes.
Továbbá ha a gyilkosság erkölcsileg helyes volna, akkor egy lakatlan szigeten ragadt ember gonosz lenne mindaddig, amíg ott él, mivel egyetlen áldozatot sem tudna meggyilkolni. Egy kómában fekvő ember szintén gonosz lenne, akárcsak egy alvó, vagy egy műtőasztalon fekvő ember is. Valaki, aki egy másik embert kínoz, mindaddig gonosz lenne, amíg folytatná a kínzást, de jó emberré válna abban a pillanatban, amint az áldozata meghal a keze alatt.
Tehát láthatjuk, hogy az „a gyilkosság helyes” indítvány nem csupán ösztönösen bizarr, hanem logikailag is lehetetlen.
A többi ellenvetés, amit az „a nemi erőszak helyes” indítvány ellen hoztunk fel, itt ugyanúgy érvényes. A gyilkosság nem lehet morálisan semleges, mivel a morálisan semleges ítéleteket nem lehet erővel másokra kényszeríteni, a gyilkosságot pedig definícióból adódóan erővel másokra kényszerítik.
Aztán ott az alapvető ellentmondás, amit a gyilkosság minden egyetemes igazolása magában foglal, mint ahogy ott volt a nemi erőszak esetén is. Ha Bob meg próbálja folytani Doug-ot, Doug viszont ellenkezik, hogyan képes Bob az EPV alapján racionálisan igazolni tettét?
Nos, mondhatna valami olyasmit, hogy: „akkor veszed el egy ember életét, amikor akarod” – de természetesen, mivel az EPV az erkölcsi indítványok egyetlen érvényes tesztje, ez épp annyira igazolja, hogy Doug gyilkolja meg Bob-ot, mint amennyire azt, hogy Bob ölje meg Doug-ot. Tehát Bob csak úgy képes igazolni Doug megfojtását, ha Doug semmiképp nem ellenkezik – de természetesen, ha Doug nem ellenkezik, akkor valóban gyilkosságnak tekinthetjük azt?
Tegyük fel, hogy Bob megváltoztatja a premisszáját, és azt mondja: „akkor lövök le egy embert az álmában, amikor csak akarok.” A probléma nem csak a kialvatlanság, amiben Bob részesülni fog egyetemes premisszája miatt, hanem a morális indítványok megfordításának lehetetlensége is, az ébrenlét és az alvás állapotának különbözőségére alapozva. Biológiailag fogalmazva egy ember nem válik az ember ellentétévé, amikor elalszik, mint ahogy a gravitáció sem fordul meg, amikor pislantunk.
Mivel az ember ember marad, amikor elalszik, nem lehet az a helyzet, hogy ellentétes morális szabály vonatkozik rá abban az állapotban. Tehát azt mondani, hogy amikor életben van, erkölcstelen meggyilkolni egy embert, viszont amikor alszik, erkölcsös meggyilkolni nem több, mint létrehozni egy logikai ellentmondást, amit semmilyen objektív biológiai tény nem támaszt alá. Egy fizikus mondhatja azt, hogy egy kő lefelé zuhan, viszont egy héliummal teli lufi felemelkedik – de ez azért van, mert a kő és a héliumos lufi alapjában véve más tulajdonságokkal rendelkezik. Egy hiteles fizikus sem mondhatja azt, hogy egy kő lefelé zuhan, viszont egy másik kő, pontosan ugyanazokkal a tulajdonságokkal, felemelkedik. Ugyanez igaz a morális elméletekre – egyetlen hiteles filozófus sem mondhatja, hogy a moralitás teljesen megfordul, amikor egy ember elalszik, mivel az ember természete alapjában véve nem változik, amikor szundít egyet.
Ily módon, ha jogosan lelőhetünk valakit, amikor ébren van, akkor is jogosan lelőhetjük, ha alszik, mivel még mindig ember.
Tehát, mivel a „akkor lövök le egy embert az álmában, amikor csak akarok” állítás nem érvényesíthető az EPV alapján, nem lehet igaz erkölcsi indítvány.
Ismét azt találjuk, hogy az EPV keretrendszer a gyilkosságot illetően igaznak bizonyul. Az egyetlen erkölcsi elmélet, amely érvényes lehet a gyilkosságra vonatkozóan az, hogy a gyilkosság gonosz, avagy egyetemesen tiltott.
Megközelíthetnénk ugyanígy a testi sértés kérdését, de az érvek ugyanazok lennének, mint a nemi erőszak és a gyilkosság esetében, tehát a rövidebb terjedelem kedvéért inkább menjünk tovább.
Vizsgáljuk meg most a lopás kérdését. Ha a keretrendszer itt is igaznak bizonyul, akkor az ösztönös erkölcsi érzékünk tökéletes nyerő hármasát eltaláltuk, és a fennálló hitünket racionálisan megerősítettük. Felfedeztük a számítást, ami megmagyarázza, hogyan vagyunk képesek ösztönösen elkapni egy labdát, ami szükségszerű kezdet.
Önvédelem?
Átsiklottunk az önvédelem kérdése felett a gyilkossággal kapcsolatban, bár aligha fontos azt megvizsgálni a nemi erőszak esetében. Ez nem azért van, mert az önvédelem kérdésköre vagy magától értetődő, vagy egyáltalán nem bonyolult, hanem azért, mert a létező bonyodalmakkal sokkal könnyebben számolhatunk, miután megvizsgáltuk a lopás kérdéskörét.