Ha építész volnék, és előhozakodnék egy ház tervrajzával, az előttem álló kihívások közül a legelső, hogy egyáltalán meg lehet-e építeni a házat. Ha egy olyan ház csodálatos tervrajzaival hozakodok elő, amit szappanbuborékokból építettek, a megrendelők sosem fognak engem választani, hiszen egy ilyen "ház" sosem állna meg.
Hasonlóképp, ha egy mérnök egy híd tervrajzait adja be, az első kielégítendő kritérium az, hogy egyáltalán meg fog-e állni a híd. További kérdéseket, mint az életkort vagy a híd esztétikai látványát csak akkor kezdenek figyelembe venni, ha a híd fizikailag megépíthetőnek bizonyul.
Logikátlan lenne - továbbá igen improduktív - véletlenszerű anyagokból hidat építeni, véletlenszerű "számításokat" használva, hogy megbizonyosodjunk arról, meg fog-e állni a híd. Mivel a fizika törvényei következetesek és egyetemesek, viszonylag egyszerűen kideríthetjük, állni fog-e egy híd, mielőtt megépítjük azt.
Kétféleképpen határozhatjuk meg egy híd életképességét az építkezés előtt. Először átvizsgálhatjuk a híd életképességét támogatni vélő premisszákat és számításokat belső következetlenségek után kutatva. Ha jelentős hibák találhatóak a híd teherbírását igazoló számításokban, a hidat túl- vagy alul-tervezték. Ha a hibás matematikai számítások -50 tonna négyzetméterenkénti teherbírást adnak a híd bármely pontján, a híd nyilvánvalóan nem fog megállni - vagy ha mégis, életképessége csupán a véletlennek köszönhető és reprodukálhatatlan lesz.
A híd életképességét alátámasztó számításoknak tehát belső következetességgel kell rendelkezniük, mielőtt bármi egyéb kérdésre térnénk.
Számítástechnológiai nyelven a kód, amelyik nem fordul le, nem tesztelhető.
Ez a tudományos világban is így igaz. Minden esetben legelőször az elméletek belső következetességét vizsgálják, mielőtt továbbküldik empirikus tesztelésre.
Azért olyan fontos a belső következetesség, mert miután az elméletekről azt állítják, hogy a valósághoz viszonyítva van értékük, a valóság pedig belső következetességgel bír, semmilyen elméletnek nem lehet értéke a valósághoz viszonyítva, ha az nem rendelkezik belső következetességgel.
Csupán azután lehet kiértékelni a híd specifikációit, ha a híd belső következetessége megbizonyosodott. Lehetséges belső következetlenségektől mentes specifikációt írni egy apró hídról, amit teljes egészében balsafából építettek, de ha a mérnök nem vasútmodellező magazinnak ír épp cikket, a specifikációi - bár következetesek - nem fognak megfelelni az ipari követelményeknek. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a híd állni fog, meggyőződhetünk arról, rendelkezik-e a különleges követelményeknek, mint a járókelők kontra vasút teherbírása.
A közgazdaságtan birodalmára ugyanez a kritérium vonatkozik. Ha a gazdasági elméletem előfeltétele, hogy az árak egyszerre csökkenjenek és emelkedjenek, az elméletem nem lehet érvényes, hiszen ez lehetetlen. Miután átvizsgáltam az elméletem belső következetességét, elkezdhetek empirikus bizonyítékok után kutatni, vagy használhatom az elméletemet proaktív előrejelzéseket tehetek.
Tehát láthatjuk, hogy ahhoz, hogy bármilyen elmélet érvényes legyen, a következők szükségesek:
- Belső következetesség (logika)
- Külső következetesség (tesztelhetőség)
Ennek tudatában rátérhetünk e könyv legfőbb témájára.