A hazugság kérdése érdekes, mivel általában úgy tartják, hogy igazat mondani egyetemesen preferálandó, viszont nem kényszeríthető ki erőszak használatával.
Általában szigorúbb követelménynek tartják, mint „időben érkezni,” de kevésbé szigorúnak, mint a „lopást.”
Mit mond erről az EPV keretrendszer?
Természetesen bármilyen morális elmélet, amely úgy érvel, hogy „hazudni helyes,” azonnal elpusztítja önmagát, hiszen ha az ember, aki indítványozza azt, hazudik – ami helyes – akkor hazudni helytelen, mivel ő az igazságot mondta arról, hazudni helytelen.
Például:
Bob: Hazudni mindig helyes.
Doug: Hazudsz?
Bob: Igen.
Doug: Tehát a hazugságnak helytelennek kell lennie, hiszen hazudsz arról, hogy az helyes.
Vagy:
Bob: Hazudni mindig helyes.
Doug: Hazudsz?
Bob: Nem.
Doug: Tehát hazudni nem mindig helyes, hiszen az igazságot mondod arról, hogy hazudni helyes.
A hazugság viszont nem követeli meg az erőszak kezdeményezését, így nem sérti meg az elkerülhetőség lehetőségét. Mivel a hazugokat el lehet kerülni, logikusan nem lehet ellenük erőszakot kezdeményezni.
A hazugság közelebb áll az erőszak kategóriájához olyan értelemben, hogy morális hazudni önvédelem gyanánt, mint ahogy morális erőszakot használni önvédelem gyanánt. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, ahol az embernek önvédelem gyanánt „késnie” kellene, vagy „tiszteletlennek” kellene lennie. Viszont ha egy ember beront a házadba, és azt követeli, hogy áruld el, hol tartózkodik a szeretett feleséged, hogy felpofozhassa, akkor a becsületesség paródiájának tűnne, ha az ember nem volna hajlandó hazudni neki. Ebben az esetben a hazugság egyfajta harmadik fél általi önvédelemnek minősül, és morálisan épp annyira elfogadható, mint az erőszak használata önvédelemhez.
Hasonlóképp, ha egy ember hazugság által szert tesz 100 dollárunkra, jogosan hazudhatunk neki, hogy visszaszerezhessük azt.
Tehát jogosan hazudhatunk egy hazudozónak, mint ahogy jogosan védhetjük magunkat ütéssel egy ütéstől, viszont annyira már nem tisztelnénk a lusta ember elhúzódó és kicsinyes „visszafizetését” még hosszabb késés formájában.
A különbség az, hogy a „késés” nem olyan aktívan destruktív, mint a hazugság. Egy lusta ember idegesítő, de nem ássa alá alapjaiban a képességedet arra, hogy feldolgozd a valóságot. Az egy dolog, ha egy óra késéssel jelenek meg egy 7 órára megbeszélt találkozóról – az viszont egészen más, ha megpróbálnálak meggyőzni arról, hogy igazából 8 órára beszéltük meg a találkozót, miközben tudnám, hogy ez nem igaz.
A saját elmédbe vetett bizalmadat támadni (amit néha „gaslightingnak” hívnak a régi film után) sokkal súlyosabb, mint pusztán megkérni téged, hogy várj, hiszen mások beléd vetett bizalmát használod arra, hogy aláásd a saját magukba vetett bizalmukat, ami mérhetetlen romlottságra vall, hiszen egy értéket használ az érték aláásása érdekében, mint a pénzhamisítás.
Így érvényesíti az EPV a „hazudni helyes” indítvány logikátlanságát, és így erősíti meg azt, hogy a hazugság cselekedete rosszabb, mint a „késés,” viszont jobb, mint a „fizikai támadás.”