Minél több hamis morális elmélet létezik, annál korábban kell a gyermekekre kényszeríteni őket. Nem látjuk, hogy a tudományos gondolkodású emberek gyermekeit „logika iskolába” küldenék a harmadik vagy negyedik életévüktől. Nem látjuk, hogy a szabadpiacot támogató emberek gyermekei „Kapitalizmustáborba” mennének öt éves korukban. Nem látjuk, hogy a filozófusok gyermekeit Racionális Empirizmus Parkba küldenék, hogy az agyukba táplálják az érzékeikbe vetett bizalomnak és elméjük használatának értékét.
Nem. Amikor romlás hatja át az erkölcsi elméleteket, amikor azok önellentmondásosak és destruktívak, az alárendelt gyermekek tehetetlen elméibe kell kényszeríteni őket. A Jezsuitáknak tulajdonítják azt a közmondást, miszerint „Add nekem a gyermeked kilenc éves koráig, és az enyém lesz egy életen át”, de ez csak azért van így, mert a Jezsuiták babonás és pusztító hazugságokat tanítottak. Sosem tudnád elképzelni, ahogy egy modern tudós arra éhezik, hogy hamisságait egy újszülött tudatába ültesse. Képzelj el egy olyan embert, mint Richard Dawkins, ahogy kimondja a fentebbi szavakat, csak hogy lásd, ez mennyire nevetséges is volna.
Az a moralista, aki kizárólag a bűnözésre fókuszál, az etikai elméletek által támogatott rendszerezett bűnözés helyett, szinte egyáltalán nem látja át a helyzetet, az emberiséget pedig a vágóhídra tereli. Egy orvost, aki egy egyetemes és halálos vírus közepette minden erejét abba fekteti, hogy az enyhe túlsúlyosság lehetséges egészségügyi következményeiről beszéljen, elmeháborodottnak tartanának, és egyáltalán nem tartanák megbízható tanácsadónak gyógyászati ügyekben. Ha a házad lángokban áll, azon tanakodni, milyen színűre fesd a falad, talán nem megfelelő fontossági sorrendről tanúskodik.
Természetesen léteznek magán bűnelkövetők, de gyakorlatilag semmi hatással nincsenek az életünkre, azokhoz viszonyítva, akik hamis morális elméletek alapján uralnak minket.
11 éves koromban egyszer egy másik fiú ellopott tőlem pár dollárt. Egy másik alkalommal, 26 éves koromban az ATM-ben hagytam bankkártyámat, és valaki ellopott pár száz dollárt a számlámról.
Ugyanakkor több százezer dollárt raboltak el tőlem erőszakkal az „adóztatás helyes” morális elméletén át. Arra kényszerítettek, hogy 14 éven át üljek a közoktatás zord és elmepusztító mentális gulágjaiban, azt a morális elméletet alapul véve, miszerint „az állami oktatás erény”. (Vagy inkább: „a kényszerített oktatás erény” – a szüleimet arra kényszerítették, hogy fizessenek adókon keresztül, engem pedig arra kényszerítettek, hogy bejárjak.)
A fiú (és a férfi) aki ellopta a pénzem, kétségtelenül valami személyes élvezetre vagy szükségletre használta azt. Viszont a kormány arra használja a pénzt, amit ellopott tőlem, hogy elnyomja a szegényeket, hogy háborúkat pénzeljen, hogy fizesse a gazdagokat, és hogy államadósságon keresztül szegénységbe taszítsa a gyermekemet – illetve hogy kifizesse azoknak a jövedelmét, akik kirabolnak engem.
Ha orvos lennék egy hatalmas városban, amelyet szörnyű vírus sújt, és felfedezném, hogy a vírus a vízvezetékeken keresztül terjed, minek kellene lennie a racionális válaszomnak – feltételezve, hogy engem valóban érdekel a polgártársaim egészsége?
Nyilván a háztetőkről kéne kiabálnom, hogy az ivóvíz okozza a vírust. Nyilván minden lehetséges módszert fel kellene használnom arra, hogy az emberek ráébredjenek, mi a forrása a betegségnek, ami kínozza őket.
Nyilvánvaló, hogy az egyetemes és megakadályozható mérgezés tudatában nem arra kellene pazarolnom az időmet, hogy meggyőzzelek annak fenyegető veszélyéről, hogy valami ismeretlen jöttment esetleg megmérgezhet a jövőben.
Tehát filozófusként, akit aggodalommal tölt el az erőszak és az immoralitás, a magán bűnözésre vagy az állami bűnözésre kellene fókuszálnom?
A sérelmek, amiket a magán bűnözők követtek el ellenem, teljesen elhalványulnak az én „erényes és jó uralkodóim” békés irgalmának akár csak egyetlen napjához viszonyítva.
Ha tehát az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélyek a hamis etikai elméletek, akkor legfőbb prioritásunknak egy érvényes, racionális, empirikus és következetes etikai teória felfedezése, kommunikációja és finomítása kell, hogy legyen. Ha felfedezzük, hogy a vírus legtöbb áldozata a fertőzött víz következtében hal meg, akkor nyilvánvalóan annak kell legfőbb prioritásunknak lennie, hogy a vizük megtisztítását javasoljuk.
Most tehát vágjunk bele ebbe a feladatba.