oktatás

Az állam egy területi monopóliummal rendelkező elnyomó szerv, amely folyamatosan, intézményesített módon véthet a magántulajdon ellen és zsákmányolhatja ki a magántulajdon birtokosait kisajátítás, adóztatás vagy szabályozás révén...

A foglalkoztatás egy évtizednyi bizonytalan piacához közelítünk a fiatal dolgozók számára. A legújabb munkanélküliségi adatok ismét kihagyják őket a közzétett növekedésből...

Úgy, amint megígértem, véleményemmel együtt visszaküldtem barátomnak Neergaard könyvét. (K. von Neergaard: A 20. század feladata. A magyar kiadáshoz előszót írt Huzella Tivadar...

Úgy látszik, mégse volt az egészen kitalált dolog a görög és római mitológiában azzal a Poseidonos-szal és Neptunus-szal, akik a tenger háborgását a szigonyuk mozdulataival dirigálták, mint valami karmesterek...

Tudomásul kell vennünk, éspedig bizonyos megnyugvással, hogy a főváros ismert pontjain nyíltan árusított tilalmas portékák száma eggyel megszaporodott. A tűzkő és a szacharin mellett most már mérget is vásárolhatunk ezeken a helyeken...

Ha kezükbe vesznek egy narancsot, akkor kezükben fogják érezni annak tapintását és súlyát, nagyot szippanthatnak az élénk színű héj árasztotta illatból, és ha éhesek, akkor meghámozva és gerezdekre bontva élvezhetik a gyümölcs utánozhatatlan ízét...

Az amerikai kultúrában az állami iskolákat nyilvánosan magasztalják, négyszemközt kritizálják - ami nagyjából az ellenkezője annak, ahogyan az olyan kiterjedt üzletláncokkal bánnak, mint a Walmart...

I. Manapság bármi törekvés, ami a rabszolgaság eltörlésére irányul, csupán közönyös vállvonogatást váltana ki az amerikai publikumból. Nem úgy volt, hogy több mint száz éve eltörölték a rabszolgaságot az Egyesült Államokban, és nem csupán olyan visszamaradott országokban találhatjuk utolsó megmaradt nyomait, mint Jemen és Szaúd-Arábia? A válasz hangsúlyosan: Nem! és arra fogunk szentelni egy cikksorozatot, hogy rámutassunk a hatalmas mértékű rabszolgaságra, ami még mindig létezik – észrevétlenül és elfogadottan – régi szép US of A-ban...

Próbálok a leginkább változatos lenni, és a tankönyvektől a magyar hírportálok skálájáig mindenhonnan válogatni a kritikai elemzés áldozatait, és próbálom elkerülni a Magyar Időket, mert minden alkalommal görcsbe rándul a gyomrom a nyílt propagandától, kendőzetlen őrültségektől meg a több ezer lájktól, és olyankor kissé elveszítem a hitem...

Megannyi polgár nézi tehetetlen dühvel, ahogy a kormány egymás hegyére-hátára halmozza a gyomorforgató és őrült törvényeket. Érthető, hogy az ember úgy érzi magát, ahogy éreznie is kell egy államista rendszeren belül: mint jószág, akit úgy terelnek és nyírnak, akinek úgy sértik meg jogait, ahogyan gazdái kívánják...

Egy posztkommunista ország szinte természetes velejárója, hogy mindenki – legalábbis az elsöprő többség – gyűlöli a kapitalizmust. Vadkapitalizmusnak bélyegzik az állami erőszak nélküli önkéntes cserét és megrémülnek a privatizáció hallatán...