A szocializmus – azaz minden gazdasági tevékenység teljes állami irányítása - kivitelezhetetlen, mivel egy szocialista közösség nem rendelkezne a gazdasági tervezés és számítás elengedhetetlen szellemi eszközével: a gazdasági kalkulációval. Az állam általi tervgazdálkodás elképzelése önellentmondásos. A szocialista termelésirányítás központi tanácsa tehetetlen volna a megoldandó problémákkal szemben. Sosem tudná, előnyösek-e a vitatott projektek, vagy véghezvitelük nem pazarolná-e el a rendelkezésre álló eszközöket. A szocializmusnak teljes káoszba kell torkollnia.
A marxizmus tabui sok éven át megakadályozták ennek az igazságnak a felismerését. A marxizmus egyik legfőbb hozzájárulása a szocialista propaganda sikeréhez a szocialista rendszerben fellépő közgazdaságtani problémák tanulmányozásának száműzése. Az efféle vizsgálódások Karl Marx és szektája szerint egy illuzórikus „utópizmus” jelei voltak. A „tudományos” szocializmusnak, ahogy Marx és Engels nevezte saját márkájukat, nem szabad ilyen haszontalan vizsgálódásokba bonyolódnia. A „tudományos” szocialistáknak meg kell elégedniük a megállapítással, hogy a szocializmus elkerülhetetlenül el fog jönni és paradicsommá fogja változtatni a földet. Nem szabad olyan ostobán viselkedniük, hogy megkérdezik, hogyan működne a szocialista rendszer.
A tizenkilencedik és a korai huszadik század eszmetörténetének egyik legjelentősebb ténye, hogy szigorúan betartották ezt a marxista tilalmat. Hamar feledésbe merült az a néhány közgazdász, aki ellen merészelt állni. Csak körülbelül huszonöt éve tört meg a varázs. Megcáfolhatatlanul demonstrálták a gazdasági kalkuláció lehetetlenségét a szocializmusban.
Természetesen néhány makacs marxista kifogásokat emelt ellene. Be kellett vallaniuk, hogy a gazdasági kalkuláció problémája a szocializmus legsúlyosabb kérdése, illetve hogy a szocialisták nyolcvan évnyi fanatikus propaganda során apróságokra vesztegették az idejüket anélkül, hogy sejtették volna, miről is szól a legfőbb probléma. De azzal nyugtatták rémült híveiket, hogy könnyen kielégítő megoldást találnak erre a problémára. És csakugyan, az orosz és nyugati szocialista professzorok és írók különböző terveket szőttek a szocializmuson belüli gazdasági kalkulációra. Ezek a tervek teljesen tévesnek bizonyultak. A közgazdászoknak nem okozott nehézséget felfedni hibáikat és ellentmondásaikat. A szocialisták teljes kudarcot vallottak minden arra irányuló kétségbeesett próbálkozásukban, hogy elvessék a bizonyítást, miszerint semmiféle gazdasági kalkuláció nem lehetséges semmilyen szocialista rendszeren belül.1
Nyilvánvaló, hogy egy szocialista vezetés is arra törekedne, hogy annyi és olyan jó árucikket szolgáltasson a közösségnek, amennyi megtermelhető az adott termelési tényezők és technológiai tudás kínálatának felhasználásával. A szocialista kormány is szeretné felhasználni a rendelkezésre álló termelési tényezőket azon javak legyártásához, amelyekre véleménye szerint a legnagyobb a szükség, és szeretné elhalasztani azoknak a javaknak a termelését, amelyek kevésbé sürgetően szükségesek. De a gazdasági kalkuláció kivitelezhetetlensége lehetetlenné teszi annak kiderítését, hogy a szükséges javak melyik termelési módszere a leggazdaságosabb.
Oroszország és Németország szocialista kormányai olyan világban üzemelnek, amelynek nagyobb része még mindig ragaszkodik a piacgazdasághoz. Így tehát használhatják a külföldön megállapított árakat saját gazdasági kalkulációjukhoz. Csak azért képesek számításokat végezni, számlákat vezetni és tervezni, mert hivatkozhatnak ezekre az árakra. Igen más volna a helyzet, ha minden nemzet bevezetné a szocializmust. Akkor a termelési tényezőknek nem volnának többé árai, a gazdasági kalkuláció pedig lehetetlenné válna.
Lábjegyzetek
-
Ennek az elsőrendű problémának részletesebb taglalásáért lásd Mises, Socialism: An Economic and Sociological Analysis, (New York, 1936; Yale, 1951; Liberty Fund, 1980), 5. fejezet, 3. szakasz; 6. fejezet, 2. szakasz, valamint a függelék; Mises, Nationalökonomie (Genf, 1940), 188–223, 634–45. o.; Mises Human Action (1949 és későbbi kiadások), 3. rész, “Economic Calculation.” Lásd még Hayek, Collectivist Economic Planning (London, 1935); Hayek, “Socialist Calculation: The Competitive Solution,” In Individualism and Economic Order (London, 1949), 181–208. o. ↩