#Klasszikus liberalizmus
#libertarianizmus
#anarcho-kapitalizmus
#osztrák közgazdaságtani iskola
logo
Ludwig von Mises

Bürokrácia

4. A diktátor kiválasztása

Így közvetlenül elküldheted az ebook olvasódnak is az esszét
FIGYELEM!

Ez egy fejezet Ludwig von Mises Bürokrácia című könyvéből! Ha szeretnéd a többi fejezetet is elolvasni, használd a képernyő sarkában található tartalomjegyzék gombot. A teljes könyv ingyenes letöltéséhez vagy a nyomtatott verzió megvásárlásához kattints a borítóra.

Ludwig von Mises: Bürokrácia

A nemes zsarnokok uralma általi megváltás összes bajnoka naivan feltételezi, hogy nem kérdéses, ki lesz ez a fenséges uralkodó vagy uralkodók osztálya, és hogy minden ember önként meghajol a felsőbbrendű diktátor vagy arisztokrácia uralmának. Nem veszik észre, hogy sok ember és embercsoport követelheti magának az uralmat. Ha a különböző jelöltek közüli választást nem a többség szavazatára hagyják, semmilyen választási elv nem marad a polgárháború kivételével. A nép általi demokratikus választás elvének alternatívája a hatalom megragadása könyörtelen kalandorok által.

A Krisztus utáni második évszázadban a Római birodalmat a fenségesen kidolgozott Führer-elvnek megfelelően uralták. Az uralkodó volt a legalkalmasabb és legkimagaslóbb ember. Rangját nem egy családtagjára hagyta, hanem utódként olyan embert választott, akit a legjobbnak gondolt a hivatalra. Ez a rendszer négy nagy császár egymásutánját eredményezte: Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius és Marcus Aurelius uralmát. De ezután a Praetorianusok kora következett, folyamatos polgárháború, anarchia és gyors pusztulás. A legjobb uralmát a legrosszabb uralmával helyettesítették. Ambiciózus tábornokok ragadták meg a hatalmat zsoldosok segítségével, és uralkodtak, amíg le nem győzte őket egy újabb kalandor. Árulás, lázadás és gyilkosság vált a választási elvvé. A történészek Marcus Aureliust hibáztatják, az utolsó jó császárt. Bűnös volt, mondják, mert elhagyta elődjei szokását, és a legalkalmasabb ember helyett inkompetens fiát, Commodust választotta. Viszont a rendszer, ami elpusztítható egy személy hibájából, egy rossz rendszer, még akkor is, ha a hiba kevésbé megbocsátható és megérthető, mint egy apáé, aki túlértékeli fia jellemét és képességeit. Az igazság az, hogy egy ilyen Führer-rendszer szükségszerűen folytonos polgárháborút eredményez abban a pillanatban, amikor több jelölt van a legfelsőbb hivatalra.

Napjaink összes diktátora erőszakkal került hivatalba. Uralmukat végül meg kellett védeniük vetélytársaik törekvése ellen. A politikai nyelv kitalált egy különleges kifejezést az ilyen tettekre vonatkozóan: tisztogatásnak nevezik őket. Ezeknek a diktátoroknak az utódjai ugyanilyen módszerrel kerülnek majd hatalomra, és ugyanezt a kegyetlenséget alkalmazzák majd hatalmuk fenntartásához. A mindent átszövő bürokratikus rendszer végső alapja az erőszak. A biztonság, amit állítólag biztosít, a végtelen polgárháború felfordulása.

Oszd meg ezt a bejegyzést:
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5