Egy másik ellentmondás, amit az anarchia kellemetlenül a felszínre hoz, az a kényszer és a moralitás közötti ellentmondás.
Általánosságban mind felismerjük és elfogadjuk az alapelvet, miszerint ahol nincs választás, ott erkölcs sem lehet. Ha egy embernek azt mondják, hogy kövessen el valami gonoszt, miközben fegyvert nyomnak a fejéhez, nehéz dolgunk lenne őt a gonosz kategóriájába sorolni – főleg ahhoz az emberhez viszonyítva, aki rászegezi a fegyvert.
Ha elfogadjuk az arisztotelészi nézetet, miszerint az élet célja a boldogság, és elfogadjuk a szókratészi nézetet, miszerint az erény hoz boldogságot, akkor ha megtagadjuk az emberektől a választás lehetőségét, az erény és így a boldogság lehetőségét tagadjuk meg tőlük.
Nagy örömmel jár mások megsegítése – én mindenképp úgy érvelnék, hogy ez az egyik legnagyobb öröm, magát a szeretetet leszámítva, amely körülöleli azt. Másokat segíteni viszont egy nagyon összetett dolog, ami aprólékos személyes figyelmet, szigorú normákat, és a biztatás, szigor, lelkesedés, szimpátia és fegyelem kombinációját követeli meg – hogy csak pár dolgot említsünk!
Erőszakot használni a jótékonyság lebonyolításához olyan, mintha emberrablást használnánk a szeretet megteremtéséhez. Az állami programokon keresztüli kényszer nem csupán megtagadja a választás lehetőségét azoknak, akik szeretnék segíteni a szegényeket – és így a teljesítmény boldogságát, és a boldogság által előidézett motivációt – hanem megrontja és elpusztítja az összetett kapcsolatot, amely ahhoz szükséges, hogy egy emberi lélek felemelkedjen soványka környezetéből és saját alacsony elvárásaiból.
Ha úgy hisszük, hogy az erőszak érvényes módszer az erkölcsi célok eléréséhez – például a szegények megsegítése érdekében – akkor van két másik megközelítés, ami logikailag sokkal következetesebb lenne, mint az adóztatás általi rablás és vagyonátruházás.
Ha a gazdasági „egyenlőség” megteremtésének egyetlen érvényes módja az erőszak, akkor nyilván sokkal értelmesebb lenne egyszerűen megengedni a bizonyos jövedelemszint alattiaknak, hogy ellopják a különbséget másoktól. Ha megértjük, hogy az állam jóléti ügynökségei hatalmas összegeket raknak el maguknak – igazán kegyetlen költségekkel járnak – akkor könnyen el tudjuk törölni ezt a költséget, és emellett sokkal racionálisabb rendszert is kaphatunk, ha egyszerűen eltüntetjük a közvetítőt és hagyjuk, hogy a szegények lopjanak a közép– és felső osztályoktól.
Ha ennek a megoldásnak a gondolata rettenettel tölt el, azt fontos megérteni. Ha úgy hiszed, hogy ez az ötlet a szegények felfegyverzett bandáiba korcsosulna, akik gazdagabb lakóövezeteket fosztogatnak, akkor igazából azt mondod, hogy a szegények azért szegények, mert nincs önuralmuk és ítélőképességük, és ki fognak rabolni másokat, illetve alá fogják ásni a társadalom gazdasági sikerét és általános biztonságát csak azért, hogy kielégítsék a saját azonnali étvágyukat anélkül, hogy a jövőre gondolnának.
Ha ez a helyzet – ha a szegények tényleg nem többek a szűklátókörűek és a vademberek bandájánál – akkor nyilvánvaló, hogy nem rendelkeznek a demokratikus szavazáshoz szükséges önuralommal és ítélőképességgel, ami lényegében a jövedelem erőszakkal történő átruházásáról szól. Ha a szegények kizárólag a saját azonnali étvágyuk kielégítésére törekednek anélkül, hogy gondolnának a jövőre, akkor egyáltalán nem szabadna bevonni őket a vagyon kényszerrel történő újraelosztásába a társadalmon belül.
Ó, de mi van akkor, ha a szegények szavazatának elvétele felháborodással tölt el téged? Hát legyen, akkor feltételezhetjük, hogy a szegények racionálisak, és képesek elhalasztani vágyaik kielégítését. Ha egy ember elég bölcs ahhoz, hogy szavazzon az erőszak használatáról, akkor bizonyára elég bölcs ahhoz is, hogy önmaga használja azt az erőszakot.
Ami azt illeti, az erőszak személyes használata előtti korlátok sokkal magasabbak, mint az erőszak használatáról való szavazás előtt egy demokratikus rendszerben. Ha magadnak kell felvenned a fegyvert és elmenned, hogy összeszedd a jogos tulajdonodat a gazdagabb emberektől, az egy igen magas „belépési korlát.” Ha viszont egyszerűen rá kell firkálnod a szavazati lapra pár évente, aztán hátra dőlhetsz és várhatod, hogy megérkezzen a pénzed, az nyilván sokkal gyorsabban fokozza az erőszak használatát a társadalomban.
Ha még mindig úgy hiszed, hogy ez a megoldás végzetes lenne, mivel a szegények helytelen ítélet alapján cselekednek, akkor egy ehhez kapcsolódó problémával találod magad szembe, ami annak az oktatásnak a minősége, amit a szegények kaptak.