Az emberek fejében uralkodó filozófiai zavarok elsöprő többsége visszavezethető ahhoz az okhoz, hogy nem, vagy csapnivalóan definiálják a fogalmaikat.
Így az Államról alkotott egyik legnépszerűbb, ugyanakkor totálisan semmitmondó definíció, hogy az Állam „a közös ügyeink intézése” végett létrehozott szervezet. Tisztán emlékszem arra, amikor néhány nappal azután, hogy középiskolás koromban először olvastam Murray Rothbard esszéjét Az Állam anatómiájáról, az egyik tanárom megismételte ugyanezt a definíciót: „a közös ügyeink intézésére létrehozott szervezet,” én pedig elkönyveltem, hogy azok az emberek, akik tanítják ezt a témát, vagy nem ismerik, vagy eltitkolják az állam tényleges cselekedeteiből származtatott definícióját; röviden, vagy inkompetensek, vagy gonoszak.
Az ember ilyenkor elgondolkodik, vajon tudják-e azok, akik ezt a definíciót hangoztatják, hogyan is kell definiálni valamit. A definíciónak nem azt kell kimondania, hogy mit szeretnénk, mi legyen az állam, hanem az állam megfigyelhető tetteiből kell levonni azt. Mintha ezek az emberek soha egy pillanatra sem torpantak volna meg, hogy hozzávessék a „közös ügyek” egyébként teljesen megkérdőjelezhető fogalmát az államok történelmi tetteihez.
A zsidók és a nácik „közös ügyének” intézése lett volna, amikor a náci állam tömegesen mészárolta le a zsidókat? Az állam csupán „a közös ügyeit intézte” vajon azoknak, akiket áldozat nélküli bűncselekmény miatt börtönzött be és büntetett meg, akiket megfosztott a szólásszabadsághoz és a sajtószabadsághoz való jogtól a múltban és a jelenben? A közös ügyeket intézte vajon az állam, amikor törvénybe iktatta, hogy jogában áll besorozni és arra kényszeríteni a polgárokat, akik közül sokan ellenezték a rabszolgaságot, hogy találják meg és fogják el a menekülő rabszolgákat? Vagy mindannyiunk közös ügye lenne, amikor állami támogatásra van szüksége a politikus egyik cimborájának, hogy fenn tudja tartani a veszteséges vállalkozását? Vagy amikor valakinek kevesebb a fizetése, mint amennyit szeretne? Vagy amikor az államhoz fordul „alapjövedelemért”, mert „a munka elnyomás és kizsákmányolás?” Közös ügy lenne, hogyan szeretném tanítani vagy taníttatni a saját gyermekemet? Hogy a saját nemükhöz vonzódó emberek hogyan kötik össze az életüket? Hogy miként védem meg a házamat a betolakodóktól? A közös ügyek intézése lenne, amikor az állam kutyái rátámadnak egy békés emberre, aki el merte követni a főbenjáró bűnt, hogy a kábítószerét nem az államilag engedélyezett listáról választotta, és az alkohol helyett mondjuk a kannabisztól akart felmentést kérni a józan elméje alól?
Ha kitartunk amellett, hogy az állam bizony „a közös ügyeink intézésérére létrehozott szervezet”, akkor a fenti kérdésekre mind igennel kell felelnünk. Ugyanakkor itt abba a problémába ütközünk, hogy egy újabb definiálatlan fogalommal próbálják definiálni az előzőt. Logikusan következik a kérdés: mik a közös ügyek? A válasz – ha helyesen akarjuk elvégezni a fogalomalkotás folyamatát, és a definíciót nem az államról szóló vágyakra, eszményképekre és álmodozásokra, hanem a valóságra alapozzuk, azaz megvizsgáljuk a múlt és a jelen összes államának tevékenységeit – „közös ügy” bármi és minden, amit akárki csinál, valaki más pedig bele akar szólni abba az erőszak és kényszer használatával.
Tekintve, hogy a történelem során és a jelenben az államok beleszóltak magánéletünk és gazdasági tevékenységünk minden apró részletébe, a közös ügyeink egyszerűen: az ügyeink, az életünk, minden cselekedetünk. Az államizmusban – és kiváltképp a demokráciában, ahol mindenki leszavazhatja mások tulajdonjogait – senkinek nem jut olyan sarok, ahova elbújhatna a „köz” elől. Ha az állam azt mondja, hogy közügy az, hogyan táplálkozol, mit viszel be a saját testedbe, mit olvasol, mit dolgozol, mennyit keresel, mekkora részét tartod meg a jövedelmednek, hogyan védelmezed az otthonodat, kitől és kitől nem juthatsz orvosi ellátáshoz, ételhez, ruhához, bármihez, akkor az bizony közügy lesz, az ellenkezésedet pedig erőszakkal elfojtják.
A közügy kategóriája nem létezik. Az egész egy hatalmas körkörös érvelés, amit arra terveztek, hogy az állami agressziót a tömeguralom köntösével legitimálják. A közügy az, amibe az állam beleszól. Miért szól bele? Mert közügy. Elég kikiáltania valakinek, hogy „közügy” polgártársa bármely tetszőleges cselekedete vagy állapota, az állam pedig készen is áll, hogy a „köz” akaratára formálja azt a rendőri erők segítségével.
Röviden, amennyiben az államot „a közügyek intézésének szervezeteként” definiáljuk, és amennyiben igaz – márpedig tagadhatatlanul az – hogy az államok a történelem során beleszóltak az emberek életének minden részletébe, akkor logikusan következik, hogy tagadjuk a „magánügy” fogalmának létjogosultságát és magát az elképzelést, hogy lennie kell egy szférának, ahol az ember az állami kényszertől szabadon, szabad belátása szerint formálhatja saját sorsát.
Mindezzel persze csupán az államisták szellemi szélhámosságán szórakozom. Nyilvánvaló, hogy egy államista soha nem fog őszinte és tényszerű definíciót adni az államról, és hogy az efféle definíciók, mint a fenti, csupán azt a célt szolgálják, hogy leplezzék a nyers erőszakot, amit az államista támogat és követel. Soha ne számítsunk arra, hogy az államisták el fogják ismerni, hogy igen, erőszakot akarnak kezdeményezni békés emberek ellen és ki akarják fosztani őket; ehhez kell az állam, ami az egyetlen olyan intézmény a társadalomban, ami képes büntetlenül és a nyilvánosság szemrehányása nélkül agressziót elkövetni mások tulajdona ellen.