Ez a könyv népszerű fejtegetése a szabadkereskedés elméletének és a vámvédelem érveinek cáfolata. Szerzőnk előszavában utal arra, hogy "kiirthatatlanul él az emberekben az a hit, hogy akkor is előnyös és érdemes a honi termelés, és ennek fegyveres védővámokkal való kikényszerítése, ha általa drágábban jutunk szükségleti tárgyainkhoz, mint a természetes szabadforgalom útján". Munkájának célja: ezt a babonás tévhitet eloszlatni.
A munka mindenekelőtt rövid történetét adja a vámpolitika fejlődésének, és különösen a szabadság eszméjének áthatolását vázolja fel a nemzetek forgalmában. Áttér azután mindjárt magára a főtárgyra: a védelmi elméletre és ezen tévedésnek forrásaira. Nézete szerint három egymással összefüggő tévedés vezetett a kereskedelmi korlátok elrendelésére. E tévedések — szerinte — a következők: 1. az országra nézve előnyös, ha a behozatal csökkenése és a kivitel fokozása által, aktiv kereskedelmi mérleg útján pénz jön be az országba; 2. előnyös, ha a behozatal csökkenése által fokozódik az ország termelése; 3. hogyha más országok kivitelünket magas vámokkal megnehezítik, nekünk is gátolnunk kell az ő behozatalukat.
Ezt a három szempontot tüzetesen tárgyalva, arra az eredményre jut, hogy a védővám mellett felhozható és felhozni szokott okok tévedésen alapulnak. Tévedés ugyanis az a gondolat, hogy minden országban minden időben és minden viszonyok közt mindenféle árut kell termelni. Tévedés azt hinni, hogy árut kivinni az országból hasznosabb és kívánatosabb dolog, mint árut bevinni. Tévedés, hogy a passzív kereskedelmi mérleg az országra nézve sajnálatos jelenség, és tévedés, hogy valamely ország tartósan passzív mérleg mellett külkereskedelmet folytathatna, ha ez a passzivitás valóságos hátrány volna reá nézve.
Tévedés, hogy mindenféle újonnan fejlesztett ipar gazdagodást jelent az országra, mivel csupán csak azok az iparok hasznosak, melyek nekünk energiát takarítanak meg. Tévedés, hogy más egyébből is lehet valamely országban ipart létesíteni, mint az országban lévő anyagi és szellemi tőkéből, és ez alapon tévedés feltételezni, hogy ezek önmaguk ne karolnák föl azt a termelést, mely valóban hasznos.
Tévedés azt hinni, hogy idehaza termelni valamit drágán jobb, mint behozni olcsón, és tévedés az a felfogás, hogy a külföldi áruk behozatala által a hasznos honi munkát valamiféle rövidítés érheti. Tévedés, hogy a munka az, amely az országot boldogítja, mivel egyedül az eredményes munka és a munka eredménye az, amely a világot és az országot boldoggá teheti. Tévedés, hogy az országra nézve haszon származhat abból, ha a polgárok kétnapi munkájuk árán valami honi terméket megvehetnek, amelyet a külföldről egynapi munkájukkal megszerezhettek volna.
Tévedés az, hogy az aranyban való bőség jólét, mivel a jólét a javakban való bővelkedést jelenti. Tévedés, hogy árut lehet exportálni anélkül, hogy ne hozzunk be érte árut cserébe, és tévedés, hogy árut behozhatunk anélkül, hogy megfelelő értékben árut exportálnánk. Tévedés, hogy a szabad csere által bármely ország a maga adófizetőjévé tehetne bennünket, és tévedés azt hinni, hogy ha valamely ország, amellyel kereskedelmi összeköttetésben állunk, rendkívüli kedvező körülmények közt termel, hogy ezt az előnyét velünk szemben kihasználhatná, hanem ellenkezőleg, az a tény, hogy mi részesévé válunk ezeknek az előnyöknek. Tévedés, hogy a szabadkereskedelemnek kölcsönösnek kell lennie, és tévedés, hogy az egyoldalú szabadkereskedelemből bármiféle hátrány származhatna.
Tévedés minden, amiből azt akarná valaki következtetni, hogy nem az a gazdagodásnak, haladásnak és boldogulásnak a legbiztosabb eszköze, ha szabadon eladunk a legdrágább piacon és hogy szabadon vásároljunk a legolcsóbb piacokon.
Ne hagyjuk magunkat elámítani a védővámosoknak attól az állításától, hogy ma rendkívüli viszonyok között élünk, azért kell vámvédelem. Erre azt mondja szerzőnk:
Akik vámvédelmet akartak, azok mindig és mindenütt a rendkívüli viszonyokra, a rendkívüli időkre és a rendkívüli körülményekre hivatkoznak, amelyek épp ott, akkor és abban a termelési ágban parancsoló szükséggé teszik, hogy a szabadkereskedelem elve mellőztessék. Pedig minél rendkívüliebbek a viszonyok, annál bizonyosabb orvoslás a bajok ellen a szabadkereskedés.