A világháború pusztításai akkor is súlyos gazdasági helyzetbe juttatták volna a világot, ha egyébként uralmi tekintetben minden a régiben maradt volna, mivel a felhalmozott értékek és munkaenergiák pusztulása nem maradhatott volna káros következmények nélkül. De megszázszorozta a minden körülmények között várható bajokat a nagy gazdasági területegységek darabokra szakadása, és az a mohó önzés, amellyel ezek az új államok (valamint a háborús pszichózis utóhatása alatt álló régi államok is) a többiek rovására gazdasági előnyöket hajszolnak. Tekintet nélkül lakosságuk megterhelésére, ezek a tőkében és szaktudásban szegény országocskák az elzárkózásnak valóságos orgiáit rendezték és rendezik ma is még a frissen szerzett szuverenitás mértéktelen kihasználásával. Miként Shakespeare mondja: "Beggars mounted run their horses to dead," a lovasított koldusok agyonhajszolják a lovukat.
Ámde a köztudat előtt e bűnös és kártékony balgaság mint szükséges és hasznos kormányzati tevékenység szerepel. Olvassuk az újságban, hogy valaki felfedezte az aranykészítés titkát, de a felfedezésnek csak tudományos jelentősége van, gyakorlati értéke nincsen, mert az ily módon mesterségesen előállított arany mégegyszer annyiba kerül, mint a természetes aranyfém. És minden átlagos értelmességű újságolvasó ember megérti és belátja, hogy ilyen körülmények között nincs értelme a műaranygyártásnak, és hogy aki ennek dacára aranyat gyártana, semmiféle hasznos munkát nem végezne és hamarosan tönkre kellene mennie. De annak az egyszerű értelemnek a működése, amely e magától értetődő igazság belátásához szükséges, rögtön megszűnik, mihelyt nem aranygyártásról, hanem posztókészítésről vagy vasgyártásról vagy más egyéb ipari avagy mezőgazdasági termelésről van szó. Ezeknél kiirthatatlanul él az emberekben az a babonás hit, hogy akkor is előnyös és érdemes a honi termelés és ennek fegyveres védővámokkal való kikényszerítése, ha általa drágábban jutunk szükségleti tárgyakhoz, mint a természetes, szabad forgalom útján.
Ennek a kis könyvecskének a célja: eloszlatni ezt a babonás tévhitet. Sajnos, nagyon is szűk keretek között kellett a vállalt feladatot teljesítenem, és emiatt mindenütt csak alig érinthettem a dolgok lényegét, mint a bogarászó fecske a víz tükrét. Ezt méltán fogják szememre vethetni, akik könyvecskémet kritikájukra érdemesítik. És ha még e szűk szavakban is sok olyat találnak, amelyet előttem már mások is elmondottak, úgy szolgáljon mentségemül, hogy a szabadkereskedelem és vámvédelem százados vitájában emberi agyvelő már aligha termelhet új érvet. És még inkább szolgáljon mentségemül, hogy ezek az elcsépelt igazságok valóban igazságok, amelyekkel szemben csak elcsépelt hazugságokat lehet felhozni.
Hálával tartozom a Cobden-Szövetségnek, amely lehetővé tette könyvecském megjelenését.