Íme, végigmentünk azon a három tévedéscsoporton, amely alapja annak a világszerte dívó jelenségnek, hogy az államhatalmak védővámokkal kényszerítik polgáraikat, hogy a lakosság egy rétegének a javára lemondjanak azokról az előnyökről, amelyek a szabad kereskedelemből, az áruk és szolgáltatások szabad cseréjéből minden emberre háramlanak. Megvizsgáltuk e három tévedéscsoportot, és azt hisszük, bebizonyítottuk, hogy azok valóban tévedések. Tévedések minden országban, minden időben és mindenféle viszonyok között.
Tévedés, hogy árut kivinni az országból hasznosabb és kívánatosabb dolog, mint árut behozni.
Tévedés, hogy a passzív kereskedelmi mérleg sajnálatos jelenség az országra nézve, és tévedés, hogy valamely ország tartósan passzív mérleg mellett külkereskedelmet folytathatna, ha ez a passzivitás valóban hátrány volna rá nézve.
Tévedés, hogy mindenféle újonnan fejlesztett ipar gazdagodást jelent az országra, mivel csupán azok az iparok hasznosak, melyek nekünk energiát takarítanak meg.
Tévedés, hogy másegyébből is lehet egy országban ipart létesíteni, mint az országban lévő anyagi és szellemi tőkéből, és ez alapon tévedés feltételezni, hogy ezek önmaguk ne karolnák fel azt a termelést, amely valóban hasznos.
Tévedés azt hinni, hogy idehaza termelni valamit drágán jobb, mint behozni olcsón, és tévedés az a felfogás, hogy a külföldi áruk behozatala által a hasznos honi munkát valamiféle kár érheti.
Tévedés, hogy a munka az, amely az országot boldogítja, mivel egyedül az eredményes munka és a munka eredménye az, amely a világot és az országot boldoggá teheti.
Tévedés, hogy az országra nézve haszon származhat abból, ha a polgárok két napi munkájuk árán megvehetnek valami honi terméket, amelyet külföldről egy napi munkájukkal megszerezhettek volna.
Tévedés, hogy az aranyban való bőség jólét, mivel a jólét a javakban való bővelkedést jelenti.
Tévedés, hogy árut úgy is lehet exportálni, hogy ne hozzunk be érte cserébe ugyancsak árut, és tévedés, hogy árut behozhatunk anélkül, hogy annak megfelelő értékben árut exportálnánk.
Tévedés, hogy a szabad csere által bármely ország a maga adófizetőjévé tehetne bennünket, és tévedés azt hinni, hogy ha valamely ország, amellyel kereskedelmi összeköttetésben állunk, rendkívül kedvező körülmények között termel, hogy ezt az előnyét velünk szemben kihasználhatja, hanem ellenkezőleg, az a tény, hogy mi részeseivé válunk ezeknek az előnyöknek.
Tévedés, hogy a szabadkereskedelemnek kölcsönösnek kell lennie, és tévedés, hogy az egyoldalú szabadkereskedelemből bármiféle hátrány származhatna.
Tévedés minden, amiből azt akarná valaki következtetni, hogy nem az a gazdagodásnak, haladásnak és boldogulásnak a legbiztosabb eszköze, ha szabadon eladunk a legdrágább piacon és szabadon vásárolunk a legolcsóbb piacon. E tévedésekből a háború előtti, normális viszonyok között épp úgy nem fakadhatott áldás, mint ahogy nem fakadhat belőle áldás a mai, rendkívüli viszonyok között sem.
Ne hagyjuk magunkat elámítani a védővámosoknak attól az állításától, amellyel naponta találkozunk, hogy ma rendkívüli viszonyok között élünk, azért kell vámvédelem. Akik vámvédelmet akartak, azok mindig és mindenhol a rendkívüli viszonyokra, a rendkívüli időkre, vagy a rendkívüli körülményekre hivatkoztak, amelyek épp ott, akkor és abban a termelési ágban parancsoló szükséggé teszik, hogy mellőzzék a máskülönben helyes és mélyen tisztelt szabadkereskedelmi elv megvalósítását. Minél rendkívüliebbek a viszonyok ránk nézve, annál bizonyosabb orvosság számunkra a bajok ellen a szabad kereskedelem, amely az ellenségeink által fojtogatóan szűkre szabott határainkat kitolja a földgömb véghatáráig. Míg így a korlátozások, tilalmak és mindenféle szövevényes szabályozások végtelen sorozata a számunkra megszabott szűk kereteket még szokszorosan összébb zsugorítja.
Szabad gondolat, szabad sajtó, szabad ember és szabad csere: ezer és ezer csalódás és kísérletezés után is csak ezekhez kell a világnak folyamodnia, ha az ókor fizikai rabságának, és a középkor gazdasági és politikai rabságának a mélységeiből az általános emberi szolidaritás üde és boldogító magasságaiba akar felemelkedni.