Eredete

A kötelező oktatás kialakulásának története a szülői felügyelet Állam általi elbitorlásának története; az egységesség és egyenlőség kikényszerítése az egyéni növekedés elnyomása végett; valamint különböző technikák kifejlesztése a gyermekek kifejlődő érvelési képességének és független gondolkodásának korlátozása érdekében.

Nem kell sokat időznünk az ókori Görögország és Róma oktatásának helyzetén. Athénban a kötelező állami oktatás eredeti gyakorlatát később lecserélte egy önkéntes rendszer. Spártában viszont, a modern totalitarizmus ősi modelljében, az Államot egy hatalmas katonai táborként szervezték meg, a gyermekeket pedig elragadta az Állam, és barakkokban oktatta őket az állami engedelmesség eszméjére. Spárta megvalósította a kötelező rendszer teljes logikai végkövetkeztetését: a „teljes gyermek” feletti abszolút hatalmat; egységesség és oktatás az Állam parancsainak passzív engedelmessége alatt. Ennek a rendszernek a legfontosabb következménye az volt, hogy eszményképet biztosított Platón számára, aki ezt az oktatási rendszert tette eszményi Állama alapjául, ahogy azt kifejtette az Államban és a Törvényekben. Platón „Utópiája” volt a későbbi önkényuralmak első modellje – a kötelező oktatásra és az engedelmességre helyezték a hangsúlyt, a gyermekek „kommunizmusa” uralkodott az elit „őrök” között, akiknek továbbá nem volt magántulajdonuk, a hazugságot pedig az Állam helyénvaló eszközének tartották az emberek indoktrinációja érdekében.

A középkorban nem jelent meg a kötelező állami oktatás problémája Európában. A tanítást egyházi iskolák és egyetemek végezték, a szakképzést pedig magán céhiskolák. A kötelező állami oktatásra törekvő első modern mozgalom közvetlenül a Reformációból ered. Luther Márton volt az egyik fő hajtóereje. Luther ismételten arra kérte a közösségeket, hogy állítsanak fel köziskolákat, és tegyék kötelezővé a látogatásukat. A német uralkodókhoz címzett híres, 1524–es levelében Luther államista premisszákat használt, hogy államista következtetésre jusson:

Kedves uralkodók… fenntartom, hogy a polgári hatóságok kötelesek arra kényszeríteni az embereket, hogy iskolába küldjék gyermekeiket. … Ha a kormány az ilyen polgárokat katonai szolgálatra kényszerítheti, hogy lándzsát és puskát hordjanak, hogy bástyákra másszanak és más hadi kötelességeket teljesítsenek háború idején, mennyire van még inkább joga arra kényszeríteni az embereket, hogy iskolába küldjék a gyermekeiket, hiszen ebben az esetben az ördöggel háborúzunk, kinek célja titkon kimeríteni városainkat és fejedelemségeinket erős férfiúikból.¹

Ebben a spirituális háborúban Luther természetesen nem alaptalanul beszélt az „ördögről” és az ellene vívott háborúból. Számára a háború nagyon is valóságos volt.

Luther sürgetései következtében Gotha német állama megalapította az első modern köziskolákat 1524–ben, amit Türingia követett 1527–ben. Maga Luther alkotta meg a szászországi iskolatervet, ami később lényegében Németország protestáns államainak közoktatási rendszerévé vált. Ezt a tervet először Szászországban ültették gyakorlatba 1528-ban egy rendelettel, amit Luther fontos tanítványa, Melanchthon fogalmazott meg, és ami állami iskolákat állított fel minden városban és faluban. Az első kötelező állami rendszert a modern világban 1559–ben vezette Kristóf herceg, Wurtemburg elektora. Az iskolalátogatás kötelező volt, jelenléti jegyzőkönyvet vezettek, és bírságokat róttak az iskolakerülőkre. Más német államok egyhamar követték ezt a példát.

Miféle szellemiség állt Luther kötelező állami oktatás iránti követelése mögött? Egy általánosan elterjedt nézet szerint a Reformerek demokratikus szellemét tükrözte, valamint a vágyat arra, hogy mindenki elolvassa a Bibliát, azzal a feltételezéssel, hogy mindenkit arra szerettek volna biztatni, hogy magának értelmezze azt.² Az igazság egészen más. Azért támogatták a Reformerek a mindenkinek kötelező oktatást, hogy belenevelhessék saját vallási nézeteiket a teljes populációba, a hatékony „ördög” és ügynökei „elleni háború” elengedhetetlen segédeszközeként. Luther számára ezek az ügynökök egy hatalmas légiót képeztek: nem csak a zsidók, katolikusok és a hitetlenek, hanem minden más protestáns szekta is ide tartozott.

Luther politikai elképzelése egy abszolút Állam volt, amit lutheri elvek és miniszterek irányítanak. Az alapelv az volt, hogy a Biblia – ahogy azt Luther értelmezte – minden dolog egyedülálló vezérelve. Úgy érvelt, hogy a mózesi törvénykönyv halálbüntetést rótt ki a hamis prófétáknak, az Állam kötelessége pedig megvalósítani Isten akaratát. Ugyanúgy az Állam kötelessége, hogy a lutheri egyház által kiátkozottakat visszakényszerítse a nyájba. Nincsen megváltás a lutheránus egyházon kívül, és az Államnak nem pusztán feladata mindenkit arra kényszeríteni, hogy evangélikus legyen, hanem az egyetlen célja.

Ahogyan a nagy történész, Lord Acton megállapította Lutherről:

A vallás védelmezése… nem csak a polgári hatalom kötelességévé, hanem intézményének céljává vált. Egyedüli dolga azok kényszerítése volt, akik a [lutheránus] egyházon kívül álltak.³

Luther kihangsúlyozta a passzív engedelmesség elméletét, amely szerint semmilyféle indíték vagy provokáció nem igazolhatja az Állam elleni lázadást. 1530–ban kijelentette:

Egy kereszténynek kötelessége elszenvedni sérelmeket, és semmilyen eskü- vagy kötelességszegés nem foszthatja meg az uralkodót alattvalói feltétlen engedelmességéhez való jogától.

Ezzel remélte rávenni a fejedelmeket arra, hogy a lutheránus hitet fogadják el és tegyék kötelezővé birodalmaikban. Luther kimondottan hajthatatlan volt arra vonatkozóan, hogy az Állam hatalmát a legnagyobb szigorral használják azok ellen, akik nem hajlandóak áttérni a lutheranizmusra. Követelte, hogy a legnagyobb kegyetlenséggel büntessenek minden bűncselekményt. Ennek a súlyosságnak a fő célja természetesen a fő bűncselekmény megtorlása volt, ami az evangélizmusra való megtérés elutasítása. Az Államnak ki kell irtania a hibát, és nem tűrheti el az eretnekséget vagy az eretnekeket, „mivel egyetlen világi fejedelem sem engedheti meg, hogy megosszák az alattvalóit az ellentétes tanok.”

Összefoglalva: „Az eretnekekkel nem vitázni kell, hanem meghallgatás nélkül el kell ítélni őket, hogy tűz által pusztuljanak.”

Ez volt a nyugati világ első kötelező állami iskolarendszere mögötti erő célja, és ez volt a szellem, ami átjárta a rendszert. Melanchthon, Luther legfőbb segédje, a kötelező állami iskolák iránti küzdelemben nem volt kevésbé zsarnoki.

Melanchthon szigorúan tanította, hogy karddal kell végezni minden szektával, és halállal kell büntetni minden embert, aki új vallási véleményeket fogalmaz meg. Ezt a büntetést ki kell róni a protestáns tanoktól való minden eltérés ellen, legyen az bármilyen csekély. A legnagyobb buzgalommal kell üldözni bárkit, aki nem lutheránus – katolikust, anabaptistát, zwingliánust, szervétistát, és a többit.

A lutheri hatás a nyugat, és főképp Németország politikai és oktatási életére hatalmas volt. Ő volt a kötelező oktatás első támogatója, és az ő tervei szolgáltak az első német iskolák mintájaként. Továbbá belenevelte az evangélikusokba az államnak való engedelmesség és minden más hitű üldözésének eszméit. Ahogyan Acton megállapítja: „pártjába ültette azt a politikai függőséget, és azt az Államnak való passzív engedelmesség szokását, amit azóta is megtartott.”⁴ Egy csodáló a következőképp mérte fel Luther hatását a politikára és a kötelező oktatásra:

Luther 1524-es kijelentéseinek permanens és pozitív értéke nem igazán közvetlen hatásaiban rejlik, hanem a szent kapcsolatban, amit létrehozott a protestáns Németország számára a nemzeti vallás, az egyén oktatási kötelességei és az állam között. Ezzel kétségtelenül megteremtődött azt az egészséges közvélemény, ami sokkal hamarabb tette könnyen elfogadhatóvá a kötelező iskolalátogatás elvét Poroszországban, mint Angliában.⁵

Luther mellett a másik nagy reformátor, Kálvin János gyakorolt vezető befolyást a kötelező oktatás bevezetésére a modern világban. Kálvin Genfbe utazott 1536-ban, miközben a város sikerrel fellázadt Savoya uralkodója és a katolikus egyház ellen, és kinevezték főpásztornak, valamint a város uralkodójának; ezt a pozíciót egészen 1564-ig megtartotta. Kálvin számos köziskolát alapított Genfben, amelyek látogatása kötelező volt. Milyen szellemiség hatotta át Kálvin állami iskolarendszerének megalapítását? A szellemiség a kálvinizmus üzenetének és az általa felállított teokratikus despotizmusnak való engedelmesség gyermekekbe nevelése volt. Kálvin egymaga volt politikai diktátor és vallási tanító. Kálvin számára semmi sem számított, sem a szabadság, sem a jogok nem voltak fontosak, kivéve tana és annak felsőbbrendűsége. Kálvin tana úgy tartotta, hogy a kálvinizmus támogatása az Állam végcélja, és ez magába foglalja a tan tisztaságának fenntartását, valamint az emberek viselkedésének szigorú fegyelmezését. A földön csak egy apró kisebbség a „kiválasztott” (akik vezetője Kálvin), a többi pedig a bűnösök tömege, akiket karddal kell kényszeríteni, a hódítóknak pedig a kálvini hitet kell az alattvalóikra kényszeríteni. Ő nem támogatta minden eretnek meggyilkolását. A katolikusokat és a zsidókat élni hagyná, de meg kell ölni minden protestánst, aki nem kálvinista. Néhány esetben azonban megváltoztatta az álláspontját, és a katolikusok ellen is a legsúlyosabb büntetést támogatta.

Kálvin is hajthatatlan volt az uralkodóknak való engedelmesség kötelességének kijelentésében, kormányzatuk formájától függetlenül. Az Állam isteni szankcióval bír, és mindaddig, amíg az kálvinista, bárhogy cselekedhet anélkül, hogy tiltakozást érdemelne. Nem csak minden eretneket kell megölni, hanem ugyanezt a büntetést kell végrehajtani azokon is, akik tagadják az efféle büntetés igazságosságát. Kálvin fő tanítványai, mint Beza, ugyanannyira lelkesen támogatták az eretnekek kiirtását.

Kálvin hatása a nyugati világra szélesebb körű volt, mint Lutheré, mert szorgalmas propagandával Genfet tette meg elvei átfogó terjesztésének európai központjává. Európa minden részéről érkeztek emberek, hogy Kálvin iskoláiban tanulhassanak és a traktusait olvashassák, aminek az eredménye a kálvinista befolyás volt szerte Európában.

Mialatt a kálvinisták Európa-szerte befolyásra tettek szert, a kötelező állami iskolák felállítása mellett agitáltak.⁶ 1560–ban a francia kálvinisták – a hugenották – nyilatkozatot küldtek a királynak, amiben az általános kötelező oktatás bevezetését kérték, de elutasították őket. De 1571-ben III. Johanna navarrai királynő kálvinista hatásra kötelezővé tette az általános iskolát Franciaország egy részén. A kálvinista Hollandia 1609-ben vezette be a kötelező köziskolákat.

John Knox, aki meghódította Skóciát a presbiteriánus egyháza számára, kálvinista volt, bár függetlenül fedezte fel annak számos elvét. Kálvinista elvek mentén alapította meg az egyházat, és halálbüntetést vetett ki a katolikusokra. Knox 1560-ben megpróbálkozott az általános kötelező oktatás bevezetésével Skóciában, de nem járt sikerrel. A Fegyelem könyvében köziskolákat követelt minden skót városba.

A kálvinista hagyomány egyik legtávolabbra nyúló hatása annak befolyása volt az amerikai oktatási történelemre. Az angol puritánokra erősen hatott a kálvinista befolyás, és a puritán befolyás volt az, ami bevezette a köziskolákat és a kötelező oktatást New Englandben, ahonnan végül meghódította a teljes Egyesült Államokat. Az amerikai kötelező oktatás történetével a következő fejezetben foglalkozunk.

Lábjegyzetek

1. Idézte John William Perrin, The History of Compulsory Education in New England, 1896*.* ↩

2. Pl. Lawrence A. Cremin, The American Common School: An Historic Conception (New York, 1951), 84. o. ↩

3. Lord Acton, “The Protestant Theory of Persecution” in Essays on Freedom and Power (Glencoe, Illinois: The Free Press, 1948), 88–127. o. ↩

4. uo. 94. o. ↩

5. A.E. Twentyman, „Education: Germany,” Encyclopedia Britannica, 14. kiadás, 7. kötet, 999-1000. o. ↩

6. Perrin, The History of Compulsory Education in New England ↩