#Klasszikus liberalizmus
#libertarianizmus
#anarcho-kapitalizmus
#osztrák közgazdaságtani iskola
logo
Murray N. Rothbard

Mit művelt az Állam a pénzünkkel?

13. Összefoglaló

Így közvetlenül elküldheted az ebook olvasódnak is az esszét
FIGYELEM!

Ez egy fejezet Murray N. Rothbard Mit művelt az Állam a pénzünkkel? című könyvéből! Ha szeretnéd a többi fejezetet is elolvasni, használd a képernyő sarkában található tartalomjegyzék gombot. A teljes könyv ingyenes letöltéséhez vagy a nyomtatott verzió megvásárlásához kattints a borítóra.

Murray N. Rothbard: Mit művelt az Állam a pénzünkkel?

Mit tanultunk a pénzről egy szabad társadalomban? Megtanultuk, hogy a múltban minden pénz egy hasznos árucikkből származott – és kizárólag abból származhat – amelyet a szabadpiac választott csereeszközként. A pénz egysége egész egyszerűen a pénzügyi alapanyag – általában egy fém, mint az arany vagy az ezüst – tömegének egysége. Egy szabad társadalomban a pénzként választott anyag, annak formája és alakja a szabad egyének önkéntes döntéseire van bízva. A magán érmeverés tehát legalább annyira törvényes és hasznos, mint bármilyen más üzleti tevékenység. A pénz „ára” annak vásárlóereje a gazdaság összes termékének szempontjából, amelyet a pénz kínálata, illetve az egyének pénz iránti kereslete határoz meg. A pénz árának rögzítésére törekvő bármilyen állami kísérlet beavatkozik az emberek pénz iránti keresetébe. Ha az emberek kényelmesnek találják egynél több fém használatát, a kettő közötti átváltási arányt a viszonylagos keresletük és kínálatuk határozza meg, és a piac általában rögzíti egymáshoz viszonyított vásárlóerejüket. Amint elegendő kínálat áll rendelkezésre egy fémből ahhoz, hogy a piac azt pénznek válassza, a kínálat semmiféle növelése nem javíthat a fém monetáris funkcióján. A pénzkínálat növelése csupán hígítja minden egyes uncia pénz hatékonyságát, de nem támogatja a gazdaságot. Az arany vagy az ezüst megnövekedett készlete viszont több nem–pénzügyi kívánságot elégíthet ki (ékszerek, ipari célok, satöbbi) és ebből következően a növekedés társadalmilag hasznos. Az infláció (a pénzhelyettesítő eszközök kínálatának növekedése a fémkészlet növekedése nélkül) társadalmilag sosem hasznos, hanem kizárólag egy csoportnak teremt hasznot egy másik csoport kárára. Az infláció, mivel a tulajdon ellen csalással elkövetett támadás, sosem megengedhető egy szabadpiacon.

Összefoglalva, a szabadság legalább olyan nagyszerűen képes üzemeltetni a pénzügyi rendszert, mint a gazdaság többi részét. Számos író véleményével ellentétben semmi különleges nincs a pénzben, ami miatt kifejezetten szükségessé tenné az állami irányítást. A pénz esetében is a szabadon cselekvő emberek lesznek képesek a legjobban és leggördülékenyebben kielégíteni a gazdasági kívánságokat. A pénz esetében – éppúgy, mint az ember összes többi tevékenysége esetén – „a szabadság anyja, nem pedig lánya a rendnek.”

Oszd meg ezt a bejegyzést:
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5