Pénz

Az állam létezésének egy másik fő igazolása a stabil és egyetemes monetáris rendszer szükségessége. Úgy szól az érv, hogy az árak és értékek meghatározásának általános rendszere hiányában megtorpan a gazdasági aktivitás, mivel a pénz és az árak nélkül egyedül az önellátás, a barter és/vagy valamiféle hatékonytalan parancsgazdaság lehetséges.

Ha az állam felhagyna a pénzmennyiség meghatározásával és kezelésével – mondják – a pénz megszűnne létezni, a gazdaság pedig összeomlana. Minden csoport megalkotná a saját pénzét és a plázában olyanokkal kellene egyezkedned, akik gyémántot, aranyat, cápafogat, sót, fűszereket, DVD-ket és fene tudja micsodát használnak pénz gyanánt.

A gazdasági életünk így végeláthatatlan ide-oda szaladgálássá változna, ahogy megpróbáljuk összeegyeztetni a számos különböző valutát a különböző termékekkel; a fizetésünk értéke lecsökkenne – vagy talán eltűnne – annak a munkamennyiségnek a fényében, amit megkövetel, hogy találjunk valakit, aki elfogadná a „valutánkat.” Továbbá a „valuták” hatalmas sokasága mellett egy állam nélküli társadalomban sosem tudhatnánk, hogy nem-e próbál valaki épp átverni minket, miközben arról győzköd, hogy 12 cápafog ténylegesen egyenlő a zacskónyi fahéjunkkal – és a legnagyobb borzalmunkra amikor hazaérünk, kiderülhet, hogy azok a cápafogak hamisítványok voltak!

(Remélem, hogy mostanra elegendően előrehaladott a megértésünk ahhoz, hogy felismerjük az apokalipszis érvet, amikor találkozunk vele!)

Mint az állam nélküli társadalom ellen szóló megannyi érvet, a fenti hozzáállást is úgy definiálhatjuk, mint az „idióták óvodája” érv. Eszerint a nézet szerint a társadalom javarészt retardált felnőttekből áll, akik lehetetlennek találják a kölcsönös előny céljából való együttműködést, helyette pedig összevissza rohangálnak, mint a fejetlen csirkék, akik megragadnak és elmarnak bármi lehetséges értéktárgyat, gyanúval és ellenségességgel méregetik egymást, és valószínűleg ragasztót esznek és gyurmát tömködnek az orrukba.

A kulcsfontosságú dolog, amit meg kell érteni a pénzről hogy az egy árucikk, épp úgy, mint egy iPod, egy autó vagy egy telefonvonal.

Egy telefonvonalat arra terveztek, hogy elősegítse a kommunikációt egy „sok-a-sokhoz” környezetben – aki megfizeti a hozzáférési díjat, az beszélhet bárki mással, aki úgyszintén megfizette azt. A fogyasztó szemszögéből a telefonvonal egy „láthatatlan” beszélgetésközvetítő eszköz bárkik között.

Ugyanígy, a pénz egy „láthatatlan” csereközvetítő eszköz a piaci rendszerben. A pénzre csak azért van szükség, mert az emberek cserébe kívánnak elegyedni – rendszerint nem határozom meg a „piaci árát” a zöldségeknek, amiket a saját fogyasztásomra termesztek a kertemben. (Bár az időmnek természetesen van egyfajta „ára.”)

A pénz a javak és szolgáltatások iránti cselekvőképes kereslet méretét tükrözi – cselekvőképes, mivel talán mindannyian szeretnénk egy Lamborghinit, de nagyon kevesen rendelkezünk a pénzzel ahhoz, hogy ténylegesen vegyünk is egyet.

A pénz szó szerint egy módja annak, hogy összehasonítsuk az almát a körtével. Mennyi az ára egy tucat körtének a gazdaságilag produktív időmben kifejezve? Mennyi körtét ér egy tucat alma? Pénz nélkül az egyetlen alternatíva a közvetlen csere, ami rettenetesen hatékonytalan annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy ha szeretnék almákat körtékre cserélni, találnom kell valakit, aki a körtéit almákra akarja cserélni.

Mint minden árucikknek, a pénznek is van ára – ezt az árat pedig „kamatnak” nevezik. Ha szeretnék kibérelni egy kocsit ahelyett, hogy megvásárolnám, nem kell kifizetnem az autó teljes tőkeköltségét, helyette csak kölcsönvehetem a kocsit (ami igazából a kocsi tőkeköltségének kölcsönvételét jelenti, mivel valaki más már kifizette azt) és elég mindössze bérleti díjat fizetnem.

Ugyanígy, ha szeretnék pénzt kölcsönözni, fizetnem kell egy „bérleti díjat,” ami a kamat, ami megegyezik azzal a mennyiséggel, amennyit hajlandó vagyok fizetni, hogy inkább hamarabb jussak hozzá valamihez, mint később. A kamat azért létezik, mert az idő a legbecsesebb dolog, amivel rendelkezünk, mivel sosem lehet azt utánpótolni.

Ha attól félünk, hogy egy állam nélküli társadalom képtelen lesz megalkotni vagy fenntartani bármiféle objektív monetáris rendszert, akkor valójában azt mondjuk, hogy az emberek nem lesznek hajlandóak együttműködni még akkor sem, ha az együttműködésük hiánya a gazdasági rendszer, valamint magas életszínvonaluk alapjának teljes összeomlását jelenti.

Könnyen elképzelhetjük, hogy pénz nélkül a gazdasági vagyon és növekedés körülbelül 95%-kal összeomlana. Tegyük fel, hogy egy fejlett gazdaság egy főre eső átlagos éves jövedelme körülbelül 35000 dollár – amikor elutasítjuk az állam nélküli társadalmat attól félve, hogy képtelen fenntartani egy monetáris rendszert, valójában azt mondjuk, hogy az emberek inkább elfogadnák az éves jövedelmük zuhanását 35000 dollárról 1750-re ahelyett, hogy együttműködjenek.

Másképp fogalmazva, ha hajlandó volnék évi 33250 dollárt fizetni neked – a különbséget aközött, hogy egy sárkunyhóban és egy kényelmes házban élj, az éhezés és a több mint elegendő étel között, a szennyvízvezeték és a kerti budi között – azért cserébe, hogy együttműködj másokkal, vajon nemet mondanál?

Természetesen nem.

Ha az embereket nem késztetné eléggé a racionális önérdek arra, hogy elfogadják jövedelmük hússzoros megnövekedését valami észszerű monetáris rendszerben való részévtelért cserébe, akkor teljességgel lehetetlen volna bármiféle filozófia, orvoslás és társadalom, te pedig képtelen volnál elolvasni ezt, mivel azt mondtad volna, hogy nem éri meg az erőfeszítést, hogy megtanulj olvasni.

Elnézésedet kérem, ha talán túlságosan is próbálom tisztázni a kérdést, de egy másik módja annak, hogy ezt megértsük, ha elképzeljük a következő forgatókönyvet.

Az anarchista hitelkártya

Tegyük fel, hogy évente 35000 dollárt keresel, és egy napon kapsz egy levelet az Anarchista Hitelkártya Vállalattól.

Kedves [Ön]:

Egy roppant izgalmas ajánlatot szeretnénk nyújtani önnek! Ha kiváltja az Anarchista Hitelkártyáját és vásárlásainak legalább 80%-a során használja azt, minden évben 700 000 dollárt fogunk elhelyezni a számláján díjmentesen, amit szabadon felhasználhat! Emellett mindössze évi 1%-os kamatot számolunk fel…

Felkeltené az érdeklődésedet egy ilyen ajánlat? Évente 700 000 dollár ingyen pénz csak azért, hogy feliratkozz és egy bizonyos hitelkártyát használj?

Nos, pontosan ez az anarchista ajánlat!

Figyelembe véve az önkéntes monetáris rendszerben való részvétel hatalmas ösztönzőit, biztosak lehetünk abban, hogy az őrülteken kívül mindenki kapva kapna az alkalmon.

A vállalkozók, akik képesek az embereknek azonnali és permanens, 20-szoros jövedelemnövekedést ajánlani, nem fognak hiányt szenvedni ügyfelekben, akik készek igénybe venni a szolgáltatásukat.

Tehát abszolút és teljesen biztosak lehetünk abban, hogy egy állam nélküli társadalom stabil és előnyös monetáris rendszerrel fog bírni.

Most szentelhetünk némi időt annak megvizsgálására, hogy miként fog működni.

Milyen problémát próbálunk megoldani?

Mindig roppant érdekes látni azt, amit Ayn Rand „blank out”-nak¹ nevezett, ami akkor történik, amikor az emberek a fennálló államista pénzrendszert védelmezik.

A gazdaságon való állami prédálás a valuta feletti állami monopólium segítségével az államista társadalom egyik legbrutálisabb és legpusztítóbb eleme.

A túlzott pénznyomtatás, amit az érdekcsoportok lefizetésére használnak, inflációt eredményez, azaz a vásárlóerő csökkenését, ami abból fakad, hogy túl sok dollárral próbálnak megvenni túl kevés jószágot és szolgáltatást.

Ha szeretnék elindítani egy hitelkártya vállalatot és kiküldök egy üzleti tervet a befektetőknek, amiben kifejtem, hogy a célom gondoskodni arról, hogy a fogyasztók minden évben 5%-kal többet fizessenek minden vásárlásuk alkalmával, ami a nyereségem alapját képezné, őrültségnek és nevetségesnek tartanák. „Ki használna ilyen vámpírszerű hitelkártyát?” kuncognának, és valószínűleg körbeküldözgetnék egymásnak vicc gyanánt.

Aztán ugyanezek a befektetők találkoznak egy anarchistával és védelmükbe veszik a fennálló államista pénzrendszert anélkül, hogy észrevennék az égbekiáltó ellentmondást.

Ez a világ igazi furcsasága, amit csakis az anarchisták látnak.

Az infláció egy brutális támadás a szegények ellen; az államháztartási hiány és a hitelből való állami költekezés úgyszintén megdöbbentő élősködés a még meg nem születetteken, ami a pénzügyi megfelelője annak, amikor egy gazda hitelt vesz fel, amiért cserébe odaígéri a még meg nem született haszonállatait.

Az oka annak, hogy az államista monetáris rendszer mindig az összeomlásig inflálódik, az egyszerű pénzügyi képlet, ami a legmélyén rejlik.

Az oka annak, hogy „működnek” a maffia védelmi üzletei az, hogy a végrehajtás költségei sokkal kisebbek, mint a megfélemlítésből származó jutalom. Ha havi 1000 dollárt követelsz egy étterem-tulajdonostól „védelem” gyanánt, de csak havi 100 dollárba kerül felbérelni egy verőlegényt, hogy megfenyegesse őt, a gazdasági haszon nyilvánvaló. A verőlegény bérét gyakorlatilag közvetlenül az áldozatai fizetik, a hatalmas profitok pedig a vezetőséghez kerülnek.

A szervezett bűnözés nyereségét a verőlegények és az étterem-tulajdonosok közötti hatalmi egyensúly korlátozza. Ha túlhatalmasodik a maffia prédálása, a tulajdonosok egyszerűen eladják az éttermüket és máshol alapítanak üzletet. Alternatív megoldásként felbérelhetik saját biztonsági őreiket, hogy védjék az éttermüket, amivel kiéheztethetik a maffiát – vagy felbérelhetik a saját verőlegényeiket, hogy azok fenyegessék meg a maffia verőlegényeit. (A „Keresztapában” például egy fiatal Corleone úgy döntött, hogy inkább megöl egy verőlegényt ahelyett, hogy fizetne neki.)

Az államokat azonban nem köti semmi ilyen „korlát.” A Brooklyn-ból való kiköltözés egy dolog; az Egyesült Államokból való elköltözés egy egészen más, tekintve az azzal járó időt és költségeket. Továbbá nem oldja meg az adóztatás problémáját, ha az ember egy másik országba költözik, mivel a „védelmi pénzt” erőszakkal ki fogják csikarni belőled, akárhol is élj.

A polgárok továbbá nem bérelhetnek fel biztonsági őröket, hogy védjék őket a rendőrök és a katonaság ellen, mivel azok hatalmas túlerőben vannak. Így az elkerülés vagy ellentámadás által kiszabott korlátok egyszerűen nem léteznek egy államista társadalomban.

Az államok emellett az idő előrehaladtával elkezdtek egyre kisebb mértékben támaszkodni a közvetlen és azonnali adóztatásra, mivel a pénznyomtatásra és a jövőbeli adóztatással visszafizetendő hitelek felvételére való képességük csökkenti annak szükségét, hogy lenyúzzák az adófizetőket a jelenben.

Tehát azt látjuk, hogy a maffia csak akkor növekedne folyamatosan, ha valahogy képesek volnának megteremteni a következő helyzetet:

1. Az étterem-tulajdonos sosem költözhet el.

2. Az étterem-tulajdonos sosem védheti meg magát.

3. A maffia felvehet törvényes kölcsönöket, amiket a jövőbeli védelmi pénzből fizetnének vissza.

4. A maffia annyi pénzt nyomtathat, amennyit csak akar, amikor csak akarja, és sosem bukkanna fel semmilyen „pénzhamisító” versenytársa.

5. A maffiát jól megfizetik azért, hogy begyűjtse ezt a védelmi pénzt.

Ez a helyzet a maffia méretének és hatalmának daganatszerű megnövekedéséhez vezetne, mivel a rövidtávú nyereségek és a hosszútávú veszteségek közötti jelentős egyensúlytalanság olyan hatalmas volna, hogy sosem történne meg az azonnali profitok elhalasztása épp úgy, ahogy arra sem számíthatunk, hogy egy egyedülálló, gyermektelen fiatal férfi, aki tudja, hogy csak két hete van hátra az életéből, azzal töltené azokat az utolsó heteket, hogy a nyugdíjas éveit tervezgesse és befektessen abba.

Teljességgel természetes és elkerülhetetlen, hogy az állam erényesként definiálja a saját cselekedeteit, és ugyanazokat a tetteket gonosznak és bűncselekménynek, ha mások csinálják. A pénznyomtatás egy elengedhetetlen és erényes állami feladat; a magán pénznyomtatás a „pénzhamisítás” gonosztette – bár mindkettő a rendeleti pénz megteremtése a semmiből bizonyos egyének magánnyeresége céljából.

Ha kedved van némi intellektuális szórakozáshoz, mindig élvezetes kipróbálni a következő módszert, amikor egy anarchista társadalom mellett érvelsz: írd le, hogyan kellene működnie egy anarchista társadalomnak, de csempéssz államista elveket a leírásodba, és figyeld meg, hogy észreveszik-e az emberek a cserét.

A valuta esetében valami ilyesmit mondanék:

Azt hiszem, úgy működne a pénzrendszer az állam nélküli társadalomban, hogy egy bizonyos magánügynökségnek rendelkeznie kellene a joggal ahhoz, hogy annyi pénzt nyomtasson, amennyit csak szeretne, amikor csak szeretne – és arra kellene használnia ezt a pénzt, hogy finanszírozzon egy hadsereget, amit aztán arra használna, hogy lelőjön bárkit, aki versengő valutákat próbál nyomtatni. Ennek az ügynökségnek jogosultnak kellene lennie arra, hogy hiteleket vegyen fel azok rovására, akik még meg sem születtek, és akkora díjat számoljon fel a lakosságnak, amennyit csak szeretne, miközben a jövőben elrabolt pénzt használja fedezetként arra, hogy a jelenben költekezzen!

Az emberek természetesen megdöbbennek, amikor egy ilyen rendszert javaslok. Korruptnak és gonosznak tartják, hogy így teremtsék meg és terjesszék el a pénzt, és azonnal felhoznak számos példát a javasolt rendszerem végtelen és erkölcstelen következményeire.

Aztán pedig minden alkalommal védelmükbe veszik a központi bank rendszerét.

Az efféle fordított érvelés „sokkterápiájának” legalább csekély esélye van arra, hogy keservesen szükséges racionalitásba rázza az emberek lelkiismeretét és segítsen nekik végre meglátni a brutális mennyiségű propagandát, amit elszenvedtek.

Lábjegyzetek

1. Az Atlas Shrugged magyar fordításában ’kitörlés.’ (A ford.) ↩