propaganda

Ismerem őket, a békét hirdetőket: sóhajtozó, sápadt akaratú emberek, akik nem győzik ismételgetni mániákus tételüket, hogy miután a háború rossz dolog, a béke meg jó dolog, ennélfogva az emberek természetesen békét akarnak és nem háborút...

Újabb időkben gyakorta hall az ember egy jelzőt, amely furcsaságával mindig gondolkodóba ejt engem. Azt mondják egyik vagy másik emberről: „javíthatatlan optimista”...

Azokat az okos uraságokat, akik minden felfelé törekvő párt körül ott settenkednek, és pontos méréseket eszközölnek szimatmérlegükön arra vonatkozóan, mikor érkezik el a feltörekvő párt a posszibilitásnak arra a fokára, hogy érdemes hozzájuk beszállni, és akkor azonnal beszállnak — ezeket az okos uraságokat, miként az a közelmúlt napokban is beigazolódott, nem mindig fogadják ölelő karokkal azok a pártok, amelyek már közvetlenül a nyeregbe szállás előtt érzik magukat...