Kezdjük a lehető legegyszerűbb illusztrációval: válasszunk Bastiat nyomán egy betört ablaküveget.
Mondjuk, hogy egy fiatal huligán keresztülhajít egy téglát a pékség ablakán. Az eladó izzó haraggal rohan ki, de a fiú eltűnt. Tömeg gyűlik össze, és békés elégedettséggel bámul a tátongó lyukra, és a pitén meg a kenyéren pihenő üvegszilánkokra. Idővel a tömeg filozófiai tűnődés szükségét érzi. És számos tagja emlékezteti egymást vagy a péket arra, hogy végtére is a szerencsétlenségnek megvan a maga napos oldala. Üzletet teremt néhány üvegesnek. És ahogyan ezen tanakodnak, tovább vezetik a gondolat fonalát. Mennyibe is kerül egy új üvegablak? Ötven dollár? Az szép kis összeg. Végtére is, ha az ablakot sosem törték volna be, mi történne az üvegpiaccal? Aztán a láncolat persze végtelen. Az üveges így 50 dollárral többet költhet más kereskedőknél, majd azok cserébe 50 dollárral többet költhetnek megint más kereskedőknél, egészen a végtelenségig. A betört üveg pénzt és munkát fog biztosítani egy egyre növekvő körnek. Ha a tömeg levonná, a logikus következtetés mindebből az volna, hogy a tégladobó kis huligán nemhogy nem veszélyezteti a közösséget, hanem egyenesen jótevő.
Most vessünk egy újabb pillantást a szituációra. A tömegnek igaza van legalább az első következtetésében. A vandalizmus eme apró tette elsősorban több üzletet jelent néhány üveges számára. Az üveges pont annyira lesz szomorú az eset hallatán, mint egy temetkezési vállalkozó halálesetkor. A bolttulajdonos viszont szegényebb lesz 50 dollárral, amit egy új öltönyre tervezett költeni. Mivel ki kellett cseréltetnie az üveget, most öltöny (vagy más, annak megfelelő luxuscikk) nélkül kell élnie. Ahelyett, hogy lenne egy ablaka és 50 dollárja, most csupán egy ablaka van. Vagy, mivel épp aznap délután tervezte megvenni az öltönyt, ahelyett, hogy lenne egy ablaka és egy öltönye, most meg kell elégednie az ablakkal, öltöny nélkül. Ha úgy gondolunk rá, mint egy közösség része, a közösség elvesztett egy új öltönyt, amely más esetben elkészült volna, és így annyival szegényebb.
Röviden az üveges üzleti haszna mindössze a szabó üzleti vesztesége. Nem jött létre új “foglalkoztatás.” A tömegben levő emberek a tranzakció csupán két tagjára gondoltak, a pékre és az üvegesre. Elfelejtették a potenciális harmadik személyt, a szabót. Épp azért felejtették el, mert ő így nem fog belépni a képbe. Az elkövetkező napokban látni fogják az új ablakot. Sosem fogják látni viszont az extra öltönyt, épp azért, mert sosem készül el. Csak azt látják, ami a szemnek közvetlenül látható.