A libertáriusok jelentős szellemi erőfeszítést szenteltek az alapelveik és a libertárius társadalom víziójának finomítására. De gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoztak egy létfontosságú kérdéssel, a stratégia kérdésével: most, hogy ismerjük a társadalmi célunk természetét, hogy a fenébe jutunk oda?1Amennyiben a libertáriusok bármi figyelmet szenteltek a stratégia kérdésére, az kimerült annyiban, hogy arra jutottak, amit én „oktatáselvűségnek” nevezek: nevezetesen, hogy a cselekedetek eszméken nyugodnak, a libertáriusoknak ennélfogva meg kell próbálniuk meggyőzni az embereket a saját eszméikről könyvek, röpiratok, cikkek, előadások, stb. használatával. Nos, az kétségtelenül igaz, hogy a cselekedetetek eszméken nyugodnak, illetve hogy a libertárius eszmék tanítása fontos és szükséges része annak, hogy a libertárius eszmék oldalára állítsuk az embereket és társadalmi változást idézzünk elő. Azonban ez a meglátás csupán a kezdő lépése a libertárius stratégia kidolgozásának; ezen kívül megannyi mást is lehet mondani.
1. Egy mozgalom szükségessége
Mindenekelőtt, az eszmék nem terjednek el maguktól egy társadalmi vákuumban; embereknek kell őket elfogadnia és terjesztenie, embereknek, akik meggyőződtek és elköteleződtek a szabadság előmenetele mellett. De ez azt jelenti, hogy a szabadság előmenetele kizárólag egy kialakuló libertárius mozgalommal történhet. Tehát nem csak az ideológiával kell foglalatoskodnunk, hanem azzal is, hogy kialakítsuk azokat az embereket, akik tovább fogják vinni az elveket. Ahogyan a Webster szótár definiálja a „mozgalmat,” az világosan vonatkozik a mi helyzetünkre: „A tettek és események kapcsolatban álló és hosszasan folytatódó sorozata, amik egy többé-kevésbé meghatározott célra törekednek; agitáció valami elv, politika, stb. oldalán, mint a traktáriánus mozgalom; a prohibíciós mozgalom.”
Néhány libertárius magának a „mozgalomnak” a fogalmát is kritizálta, amiért az „kollektivista,” és valahogyan megsérti az individualizmus elveit. De nyilvánvalónak kell lennie, hogy a legkisebb mértékben sincsen semmi kollektivista abban, hogy az egyének önként összegyűlnek a közös célok megvalósítása végett. Egy libertárius mozgalom épp annyira nem „kollektivista,” mint egy vállalat, egy bridzsklub vagy bármi más szervezet; érdekes, hogy vannak libertáriusok, akik – míg elismerik a többi hasonló „kollektív” szervezet érdemeit – kizárólag arra az egyre néznek rossz szemmel, ami elősegítené magát a szabadság ügyét. És egy mozgalomba való belépés sem jelenti azt, hogy a belépő valahogyan köteles alávetni az egyéni szuverenitását a mozgalomnak vagy a szervezetnek, mint ahogyan a bridzsklub tagjának sem kell alávetnie az egyéni szuverenitását, hogy elősegítse a kártyajátékozást. A libertárius egyén, akinek az értékskáláján magas helyet foglal el a szabadság diadala, úgy dönt, hogy belép egy mozgalomba, ami a célja elérésének az előfeltétele, mint ahogyan a bridzsklub tagja vagy az acélvállalat befektetője is teszi.
Lábjegyzetek
-
„A stratégia a politikai cselekvés alapvető, ámbár elhanyagolt dimenzióját képviseli. Ugyan nem szabad túl messzire vinni az analógiát, a stratégiai keretrendszerre úgy is tekinthetünk, mint aminek a szerepe hasonlatos az árrendszer szerepéhez a gazdasági rendszerben: a szűkös erőforrások allokációja az egymással versengő célokra. Más szóval a stratégia lehetővé teszi egy politikai mozgalom számára, hogy belevágjon a prioritásainak szisztematikus és explicit sorba rendezésébe, ami pedig lehetővé teszi, hogy a mozgalom a lehető leghatékonyabb módon allokálja a szűkös emberi és pénzügyi erőforrásait.” „White Paper on the Massachusetts Libertarian Movement,” (kiadatlan kézirat, Boston: Center for the Study of Social Systems, 1976 tavasz/nyár), 20. o. ↩