Az ember rövid történelme

Az Ember rövid történelme nagyszerű bepillantás a ma élő legzseniálisabb libertárius – Murray N. Rothbard egykori tanítványa és közeli barátja – Hans-Hermann Hoppe elméjébe. A könyv három esszéje új fényben világítja meg az emberi történelmet: szembemenve az uralkodó pozitivista nézetekkel, Hoppe felismeri, hogy bármilyen érvényesnek vallott történelmi magyarázatnak összhangban kell lennie más tudományok, név szerint a gazdaságtan és az etika – a praxeológia és a libertarianizmus – érvényes és igaz következtetéseivel.

Hoppe ebből a szempontból vizsgálja meg a magántulajdon és a család eredetét első esszéjében, mint a két intézményt, ami ideiglenesen felszabadította a vadászó-gyűjtögető emberiséget a legnagyobb veszélytől – amit az egyre növekvő népesség jelentett a természet adta javak meghatározott mennyiségű kínálatára, fenyegetve az ember életszínvonalát és megélhetését; permanens háborúba taszítva az emberiséget. A magántulajdon és a család intézménye által biztosított bőség viszont ideiglenes volt, és a népességnövekedés ismét fenyegetni kezdte az élelemkínálatot. A végső megoldást az Ipari Forradalom jelentette, amelyet – ahogy arra Hoppe rámutat – nem elsősorban a magántulajdon intézményes védelmének megerősödése hozott el, hanem sokkal inkább a tény, hogy a nyugati civilizáció akkorra “tenyésztette” ki a népességnövekedést folyamatosan meghaladó gazdasági növekedéshez szükséges intelligenciát.

Végül a könyv harmadik esszéje elsöprő logikai erővel és integritással fedi fel az Állam természetét. Az arisztokráciától a monarchián át a demokráciáig c. esszé – amit kiválósága miatt különállóan is kiadtak – arra mutat rá, hogy ellentétben a szinte egyetemesen vallott tévhittel, a demokrácia a lehető legkárosabb államforma mind közül, mivel itt az államfő és a kormány pusztán a rövid időre kinevezett gondnok szerepében irányítja az államapparátust, arra ösztönözve az épp hatalmon levő uralkodókat, hogy annyit és olyan gyorsan marjanak el az adóztatással elkobozható zsákmányból, amennyit csak lehetséges. Ezzel szemben a monarchiában a király az ország hosszútávú érdekeit tartja szem előtt, hiszen egész élete során profitálni fog gazdasági teljesítményéből, majd gyermekeire hagyományozhatja. Viszont a monarchia jellegzetessége még mindig az, hogy monopolizálja a végső döntéshozatal hatalmát, ami továbbra is a monopóliumok minden káros hatásával jár – szemben a természetes úton kialakuló arisztokráciával vagy elittel, akikhez az emberek szabadon és bizalommal fordulhatnak konfliktusaikkal, hiszen az idők során kivívták maguknak igazságosságuk és bölcsességük hírnevét és elismerését.

Az Ember rövid történelme felüdítő intellektuális szórakozás; miközben olyan igazságokat tár fel, amelyek után levegőért kapkod az olvasó.