A gazdaságtudomány és az osztrák módszer

Tragikus volt a nap, amikor a társadalomtudományok királynője, a közgazdaságtan átvette a természettudományok módszerét: az empirizmust és pozitivizmust. A gazdaságbölcselet eme elsöprő változása – nem véletlenül – körülbelül egyidőben történt azzal, amikor az értelmiségiek és a politikusok hinni kezdtek az állami tervezés hatékonyságában. Sikertelenségük ellenére mindkét tan korunk istentelen vallása maradt.

E rendkívüli esszében Hans-Hermann Hoppe kiterjeszti Ludwig von Mises érvét, miszerint a természettudományok módszereit nem lehet sikeresen átruházni a gazdaságelméletre. Hoppe professzor ezután az a priori tudás létezése, a tiszta elmélet érvényessége, a deduktív logika használata és a gazdasági törvény rendíthetetlensége mellett érvel, illetve a nézet mellett, miszerint a gazdaságtan pusztán része egy nagyobb diszciplínának, a praxeológiának: az emberi cselekvés tudományának.

Ha a közgazdászok szeretnék magukat felszabadítani a megbukott feltételezéstől, hogy képesek pontosan megjósolni a jövőt – és következményképpen az állam képes jobban megtervezni a gazdaságot, mint a piac – felül kell vizsgálniuk az alapvető metodológiai hibáikat. Amikor ez megtörténik, abban elengedhetetlen szerep jut Hoppe professzornak, napjaink kiemelkedő praxeologistájának.