Minden művem az emberi szabadság központi kérdése körül forgott. Meggyőződésem, hogy – bár minden tudományág élvezheti a saját autonómiáját és integritását – végső soron az emberi cselekvés minden tudományága és diszciplínája összefüggésben áll egymással, és mind integrálható az egyéni szabadság egyetlen „tudományába” vagy diszciplínájába. Kiváltképp a Man, Economy and State, (2 kötet, 1962) művem volt az, ami megfogalmazta a szabadpiaci gazdaság mindent átfogó elemzését; míg ez az elemzés praxeológiai – cselekvéselméleti – és értéksemleges volt, és egyetlen politikai konklúzió sem kapott közvetlen támogatást a lapjain, a bölcs olvasó számára világos volt a szabadpiac erénye és a szabadpiacba történő kényszerítő beavatkozás káros mivolta. E mű folytatása, a Power and Market (1970) számos tekintetben tovább bővítette a Man, Economy and State lapjain olvasható elemzést: (a) a gazdaságba történő állami beavatkozások különböző típusainak szisztematikus elemzése világosan feltárta a beavatkozások által előidézett sajnálatos következmények sokaságát; (b) a modern politikai közgazdaságtan irodalmában először kidolgozásra került annak egy modellje, hogy miként működhetne sikeresen egy teljesen államnélküli, és ennélfogva tisztán szabad (vagy anarchikus) piacgazdaság; és (c) megfogalmazásra került a szabadpiac elleni különböző etikai támadások praxeológiai – ennélfogva értéksemleges – kritikája, ami felfedte a különböző támadások értelmetlenségét és következetlenségét. Ez utóbbi szakasz a színtiszta közgazdaságtanból az etikai kritika talajára lépett, de az értéksemlegesség birodalmában maradt, így nem próbálkozott az egyéni szabadság pozitív erkölcsi elméletének megfogalmazásával. Viszont tudatában voltam annak, hogy szinte keservesen szükség van elvégezni ezt a feladatot, mivel – ahogyan az később e műben látható lesz – soha nem hittem azt, hogy az értéksemleges elemzés, a közgazdaságtan vagy a haszonelvűség (a közgazdászok sztenderd társadalomfilozófiája) valaha elegendő lehet a szabadság melletti érv felállításához. A közgazdaságtan segíthet abban, hogy adatokkal lássa el a libertárius álláspontot, de képtelen önmagában felállítani magát a politikafilozófiát. A politikai ítéletek szükségszerűen értékítéletek, a politikafilozófia ennélfogva szükségszerűen etikai, így meg kell fogalmazni egy pozitív etikai rendszert, hogy fel lehessen állítani az egyéni szabadság melletti érvet.
Továbbá világos volt számomra, hogy senki nem próbálta orvosolni ezt a keserves szükséget. Egyrészről: az évszázadunkban egészen a közelmúltig tulajdonképpen nem voltak libertárius politikafilozófusok. És még a sokkal libertáriusabb tizenkilencedik században is egyedül Herbert Spencer nagy műve, a Social Statics (1851) fogalmazott meg egy átfogó és szisztematikus szabadságelméletet. A For a New Liberty (Egy új szabadságért) (1973) művemben képes voltam első alkalommal kidolgozni a szabadságelméletem rövid vázlatát, illetve sokkal alaposabban megfogalmazni és védelem alá venni az „anarchokapitalista” politikai hitvallást, mint a Power and Market lapjain. De a For a New Liberty sokkal inkább köznyelvű volt, mint tudományos, és főleg azzal foglalkozott, miként lehet alkalmazni a libertárius hitvallást az amerikai társadalom szociális és gazdasági problémáira. Továbbra is nagy szükség volt egy szisztematikus szabadságelméletre.
A jelen mű megpróbálja orvosolni ezt a hiányt, megpróbál megalkotni egy szisztematikus erkölcsi szabadságelméletet. Ugyanakkor önmagában ez nem egy etikai mű – csupán azzal az etikai területtel foglalkozik, ami a politikafilozófiával kapcsolatos. Tehát nem próbálja bizonyítani vagy megalkotni a természetjogi etikát vagy léttant, ami a könyvben megfogalmazott politikai elmélet alapját biztosítja. A természetjogot más filozófusok máshol már ügyesen megalkották és védelmezték. Így a kötet első része egyszerűen nagy vonalakban elmagyarázza a kötetet átható természetjogot anélkül, hogy megpróbálná teljes nagyságban védelmezni az elméletet.
A kötet második része a mű lényege, ami az olvasó elé tárja a szabadságelméletemet: ahogyan a legjobb közgazdaságtani értekezések, úgy ez is egy „Crusoe-i” világban kezdődik, azzal a különbséggel, hogy itt Crusoe körülményei és cselekvései nem azért kerülnek vizsgálat alá, hogy fény derüljön bizonyos közgazdaságtani fogalmakra, hanem hogy a természetjogi moralitás fogalmaira bukkanjunk – kiváltképp a tulajdon és a tulajdonlás természetes szférájára, a szabadság alapjára. A Crusoe-i modell lehetővé teszi, hogy az ember elemezze az emberi cselekvés kapcsolatát az őt körülvevő külvilággal, mielőtt megjelennének a személyközi kapcsolatok bonyodalmai.
A szabadságelmélet kulcsa a magántulajdonjogok meghatározása, hiszen csak akkor állapíthatjuk meg minden egyén szabad cselekvésének igazolt szféráját, ha elemezzük és megállapítjuk a tulajdonjogait. A „bűnözés” ezt követően definiálható és megfelelően elemezhető, mint erőszakos támadás vagy agresszió egy másik egyén jogos tulajdona ellen (beleértve saját személyét, mint jogos tulajdonát). A szabadság pozitív elmélete ezután annak elemzésévé válik, hogy mi tekinthető tulajdonjogoknak, és ennélfogva mi tekinthető bűntetteknek. Ezután taglalhatóvá válik megannyi nehéz, de létfontosságú kérdés, mint a gyermekek jogai, a helyes szerződéselmélet mint a tulajdonjogok átruházása, a végrehajtás és a büntetés tövises kérdése és megannyi más probléma. Mivel a tulajdonnal és a bűnözéssel kapcsolatos kérdések lényegében jogi kérdések, így a szabadságelméletünknek szükségszerűen meg kell fogalmaznia egy etikai elméletet annak kapcsán, hogy konkrétan minek kellene a jognak lennie. Röviden, ahogyan azt egy természetjogi elméletnek helyesen tennie kell, megfogalmaz egy normatív jogelméletet – esetünkben, a „libertárius jog” elméletét. A könyv felvázolja a libertárius jog általános körvonalait, ugyanakkor ezek csupán körvonalak, csupán prolegomenája – előszava – annak, ami reményeim szerint a jövő teljesen kidolgozott libertárius jogrendszere lesz. Remélhetőleg fel fognak bukkanni libertárius jogtudósok és jogászok, akik részletesen ki fogják dolgozni a libertárius jog rendszerét, hiszen elengedhetetlen lesz egy ilyen törvénykönyv annak a sikeres működéséhez, ami remélhetőleg a jövő libertárius társadalma lesz.
Ez a könyv a szabadság pozitív etikai elméletére és a libertárius jog körvonalaira fókuszál; ehhez az elemzéshez nem szükséges az Állam részletes elemzése vagy kritikája. A harmadik rész röviden felvázolja a nézeteimet az Államról, mint ami természetéből fakadóan a szabadság – és ami azt illeti, a valódi jog – ellensége. A negyedik rész a legfontosabb modern elméletekkel foglalkozik, amelyek megpróbálják megalkotni a szabadság politikafilozófiáját: nevezetesen Mises, Hayek, Berlin és Nozick elméleteivel. Nem törekszem műveik részletes elemzésére, ehelyett inkább arra összpontosítok, hogy miért gondolom, hogy az elméleteik kudarcot vallanak a szabadság ideológiájának megalkotásában. Végül pedig az ötödik rész megpróbálkozik azzal a gyakorlatilag úttörő feladattal, hogy elkezdjen megalkotni egy stratégiai elméletet, ami a jelenlegi rendszerből a szabadság világába vezethet minket – illetve az olvasó elé tárja, hogy miért tartom indokoltnak mind a hosszútávú, mind a rövidtávú optimizmust a libertárius társadalom megvalósítása nemes céljának kilátásai kapcsán, kiváltképp Amerikában.