Extremum

Magyarország szegénységének egyik súlyos oka az a gyűlölködő attitűd, amit az átlag magyar tanúsít a vállalkozók iránt. Ez az antikapitalista mentalitás ellenséges és kockázatos környezetet teremt a vállalkozásnak, valamint megnyitja a kapukat a vagyonpusztító állami beavatkozásnak; részben a szocialista kor maradványa, részben pedig annál is régebbi és az előidézője annak.

Halljuk, milyen gyűlölködő tirádákban részesíti az átlag magyar a vállalkozókat, amiért a termékeikből „kispórolnak” mindent, amit csak tudnak. Ugyanez az átlag magyar fogyasztóként, mint a gazdasági tapasztalatok bizonyítják, rettenetesen árérzékeny. Törekszik a legolcsóbbat választani, a legkisebb árkülönbözetek esetén is, a minőség pedig másodlagos megfontolás a vásárlásai során.

Alapjában véve javulna az országunk erkölcsi minősége, ha ez az átlagember felfogná, hogy pontosan azért kritizálja a vállalkozókat, amit fogyasztóként könyörtelenül megkövetel tőlük. Ugyanis nem a vállalkozók döntik el, hogy mit és hogyan termeljenek, hanem a fogyasztók. Ha a fogyasztók a minőségi, de költségesebb terméket igényelnék, hiába próbálnának egyes vállalkozók kispórolni minden lehetségest a termékükből, nem találnának vásárlókat; azok tennének szert a nyereségre, akik a minőségre törekszenek. És amikor a fogyasztók a legalacsonyabb árakra vadásznak, pontosan azzal bízzák meg a vállalkozókat, hogy kispóroljanak a termékükből mindent, amit csak tudnak.

A nagy osztrák közgazdász, Ludwig von Mises világosan leírja, hogy a vállalkozók nem viselkedhetnek másképp, mint ahogy a fogyasztók megkövetelik tőlük:

A fogyasztási javakat előállító vállalkozók a legkedvezőbb áron kénytelenek megvásárolni a fogyasztóik igényeinek kielégítéséhez szükséges termelési javakat. Ha nem a legolcsóbb forrásokat választják, ha nem a leghatékonyabban használják fel a termelési javakat a gyártásban, képtelenek lesznek a legalacsonyabb árakon kielégíteni a fogyasztók igényeit és kiszorítják őket a piacról azok a vállalkozók, akik jobban értenek a beszerzéshez és a termeléshez.

A fogyasztó vásárlóként szabadon követheti saját ízlését és elképzeléseit. Ezzel szemben a vállalkozónak úgy kell vásárolnia a vállalkozása számára, ahogy megköveteli a fogyasztók igényeinek leghatékonyabb kielégítése. A fogyasztók által meghatározott iránytól való eltérések hátrányosan befolyásolják a vállalkozó jövedelmezőségét, így veszteségekhez vezetnek és veszélybe sodorják vállalkozói pozícióját.

Ebből ered a vállalkozóknak az a gyakran bírált szigorúsága, ami mindent dollárokban és centekben mér. A fogyasztók parancsára kényszerül így viselkedni, mivel azok nem hajlandók megtéríteni a vállalkozóknak a fölösleges kiadásokat. Amit a köznapi nyelv spórolásnak nevez, az valójában az a törvény, amit a fogyasztók szabnak a vállalkozók és segítőik tevékenységeire. A fogyasztók azok, akik a piaci magatartásukkal közvetve meghatározzák az árakat és a béreket, és ezzel együtt a vagyon elosztását a társadalom tagjai között. Az ő piaci döntéseik határozzák meg, hogy ki lehet vállalkozó és a termelési eszközök magántulajdonosa. A fogyasztók befolyásolják minden egyes elköltött dollárral a termelés és a marketing irányát, mértékét és típusát.

A dolog erkölcsileg igazán felháborító oldala az, hogy a magyar közönség éppen azt kapja a vállalkozóitól, amit igényel tőlük - majd emiatt a leggyűlöletesebb szavakkal illeti őket.

Az elemzést természetesen bonyolítja az a tény, hogy az intervencionizmusban az állami beavatkozás rettentő mértékben torzítja a gazdaságot. Az adók, tilalmak szabályozások nem teszik lehetővé a fogyasztói preferenciák teljes megnyilvánulását a piacon elérhető termékekben. Amire a fogyasztók igényt támasztanak, azt is sokkal költségesebb és bonyolultabb előállítani a gazdasági szabadság hiánya miatt. Az állam korlátozza a versenyt, súlyos adókkal és bürokratikus követelményekkel emeli a termelés költségeit, és a fogyasztók igényei kielégítésétől saját igényei ellátásához tereli az erőforrások hatalmas részét az állami támogatások mindent átszövő rendszerén keresztül.

Érvelhetnénk úgy, hogy nem - vagy nem csak - a fogyasztói árérzékenység, hanem ezek az intézkedések kényszerítik a vállalkozókat arra a „kispórolásra”, amiről a panasz szól. Hiszen az állami beavatkozás súlyos költségei mellett máskülönben képtelenek volnának nyereséget termelni, növelni a vállalkozásukat és megkeresni a vállalkozástól vágyott összeget - azaz felesleges és haszontalan volna vállalkozniuk, és jobban járnának visszatérni a bérkeresők sorába.

És azt is mondhatnánk, hogy a fogyasztók mint adófizetők kirablása okozza az árérzékenységüket. Igen ám, de ugyanezek a fogyasztók azok, akik támogatják, megszavazzák és követelik az intervencionista államizmust, a hatalmas államot, ami ezeket a gondokat okozza - tehát ismét ott találjuk magunkat, hogy meg kell állapítanunk: az átlag magyar antikapitalsta kirohanása pontosan amiatt panaszkodik, amit megkövetel az államtól és a vállalkozóktól. És túlságosan is ostoba ahhoz, hogy ezt észrevegye.