Az anarchia-ellenes libertáriusok egy szalmabábot támadnak. Az érvelésük általában utilitárius természetű és valahogy úgy szól, hogy „de az anarchia nem működne” vagy „szükségünk van az államra (az állam által biztosított dolgokra)”. Ezek a támadások azonban a legjobb esetben is tévedésen, rosszabb esetben őszintétlenségen alapulnak. Anarchistának lenni nem azt jelenti, hogy úgy hiszed, hogy az anarchia „működni fog” (bármit is jelentsen ez); és nem is azt, hogy úgy gondolod, hogy el lesz érve vagy el „lehet” érni. Hiszen pesszimista anarchista is lehet valaki. Anarchistának lenni csupán azt jelenti, hogy úgy hiszed, hogy az agresszió jogtalan, és az állam szükségszerűen agressziót alkalmaz. És így minden állam, illetve az államok által szükségszerűen alkalmazott agresszió jogtalan. Igazából ez igen egyszerű. Ez egy etikai álláspont, szóval nem meglepő, hogy összezavarja az utilitáriusokat.
Ennek megfelelően annak, aki nem anarchista, vallania kell vagy azt, hogy (a) az agresszió jogszerű; vagy (b) az államok (kiváltképp az éjjeliőr államok) nem alkalmaznak szükségszerűen agressziót.
A (b) állítás nyilvánvalóan hamis. Az államok mindig megadóztatják a polgáraikat, ami az agresszió egyik formája. Betiltják a versengő védelmi szervezeteket, ami úgyszintén agressziónak felel meg. (Nem említve a megszámlálhatatlan áldozat nélküli bűntettről szóló törvényt, amit elkerülhetetlenül – és a történelem során egyetlen kivétel nélkül – végrehajtanak a népen. Hogy miből gondolják a minarchisták, hogy a minarchia egyáltalán lehetséges, az felfoghatatlan.)
Ami az (a) állítást illeti, a szocialisták és a bűnözők is úgy érzik, hogy az agresszió jogszerű. Ez nem teszi azzá. A bűnözők, a szocialisták és az anti-anarchisták eddig még nem mutatták be, hogyan lehet jogszerű az agresszió – az erőszak kezdeményezése ártatlan áldozatok ellen. Nem meglepő; ezt lehetetlen bemutatni. De a bűnözők nem érzik kötelesnek magukat, hogy igazolják az agressziót; miért éreznék kötelesnek magukat az állam támogatói?
Az anarchia konzervatív és minarchista-libertárius kritikái annak mentén, hogy nem fog „működni” vagy nem „praktikus”, egyszerűen mind tévedésre alapulnak. Az anarchisták nem jósolják (szükségszerűen) azt, hogy meg fog valósulni az anarchia – ami engem illet, én nem gondolom, hogy valaha megvalósul. De ez nem jelenti azt, hogy az államok léte jogszerű.
Vegyünk egy hasonlatot. A konzervatívok és a libertáriusok mind egyetértenek abban, hogy a magánbűnözés (gyilkosság, rablás, nemi erőszak), jogtalan és nem „kellene” megtörténnie. Azonban nem számít, hogy a többség mennyire jó ember, a társadalomban mindig lesz egy apró elem, akik bűnözéshez folyamodnak. A bűnözés mindig el fog kísérni minket. Ennek ellenére mégis megvetjük a bűnözést és törekszünk arra, hogy csökkentsük azt.
Lehetséges-e logikailag, hogy teljesen eltűnjön a bűnözés? Persze. Mindenki dönthetne önként úgy, hogy tiszteletben tartja mások jogait. Ezesetben nem volna bűnözés. Könnyű elképzelni. De figyelembe véve az emberi természettel és interakciókkal kapcsolatos tapasztalatunkat biztosan mondhatjuk, hogy mindig lesz bűnözés. Elkerülhetetlen visszatérése ellenére azonban gonosz és jogtalan dolognak tartjuk a bűnözést. Tehát ha azt állítom, hogy a bűnözés erkölcstelen, arra ugyanúgy ostobaság és/vagy becsületlenség volna azt reagálni, hogy „de ez egy megvalósíthatatlan álláspont” vagy „de az nem működne,” „mivel mindig lesz bűnözés.” A tény, hogy mindig lesz bűnözés – hogy nem fogja mindenki önként tiszteletben tartani mások jogait – nem jelenti azt, hogy ellenezni azt „gyakorlatiatlan”; ahogyan azt sem jelenti, hogy a bűnözés jogszerű. Nem jelenti azt, hogy bármi „hiba” lenne az állításban, miszerint a bűnözés rossz.
Hasonlóképpen, ha azt állítom, hogy az állam és annak agressziója jogtalan, őszintétlen és/vagy téves azt válaszolni, „az anarchia nem fog működni” vagy „megvalósíthatatlan” vagy „nem valószínű, hogy valaha megvalósul.” A nézet, miszerint az állam jogtalan, egy normatív vagy etikai álláspont. A tény, hogy nincs sok ember, aki hajlandó tisztelni felebarátai jogait, hogy kialakulhasson az anarchia, azaz a tény, hogy elegen támogatják (hibásan) az állam legitimitását, hogy az létezhessen, nem jelenti azt, hogy az állam és az agressziója jogszerű.
Más haszonelvű válaszok, mint „szükségünk van egy államra” nem mondanak ellent az állításnak, miszerint az államok agressziót alkalmaznak, és az agresszió jogtalan. Egyszerűen annyit jelentenek, hogy az államtámogató nem bánja az erőszak kezdeményezését ártatlan áldozatok ellen – azaz a bűnözői/szocialista mentalitást vallja. A magánbűnöző úgy gondolja, hogy a saját szüksége az egyetlen, ami számít; hajlandó erőszakhoz folyamodni, hogy kielégítse a vágyait; a pokolba azzal, hogy mi a jó és rossz. Az állam támogatója úgy gondolja, hogy a véleménye, miszerint „nekünk” „szükségünk van” dolgokra, jogszerűvé teszi az erőszak elkövetését vagy támogatását ártatlan egyének ellen. Ilyen egyszerű. Bármi is legyen, ez az érv nem libertárius. Nem ellenzi az agressziót. Másvalami pártján áll – mint annak biztosítása, hogy kielégítsenek bizonyos „közszükségleteket”, a költségek ellenére – nem pedig a béke és az együttműködés pártján. A bűnöző, a gengszter, a szocialista, a jóléti államista, és még a minarchista is ugyanazt vallja: készek a nyers agresszió pártjára állni egy bizonyos oknál fogva. A részletek különböznek, de az eredmény ugyanaz – ártatlan életekre törnek fizikai erőszak használatával. Vannak, akiknek van gyomra ehhez; mások pedig mondhatni civilizáltabbak – libertáriusok – és a békét pártolják az erőszakos küzdelemmel szemben.
Mivel vannak a köreinkben bűnözők és szocialisták, nem meglepő, hogy a legtöbb emberben fellelhető egy bizonyos fokú bűnözői mentalitás. Az állam végtére is a tömegek hallgatólagos beleegyezésén nyugszik, akik hibásan elfogadták a nézetet, miszerint az államok jogszerűek. De mindez nem jelenti azt, hogy a tömegek által támogatott bűnszervezetek jogszerűek.
Ideje, hogy a libertáriusok meghozzák a döntést. Támogatod az agressziót, vagy ellenzed azt?