Gróf Charles de Montalembert a liberális katolicizmus kimagasló képviselője volt. Élete első éveit Angliában töltötte, majd Párizsban tanult olyan iskolatársakkal és tanárokkal körbevéve, akik vele ellentétben szinte mind ateisták voltak. Montalembert már ekkor megfogalmazta egy levelében filozófiája és élete jelszavát, amikor azt írta: „milyen nagyszerű volna megmutatni, hogy a vallás az anyja a szabadságnak!”
Szívén viselte a katolikus írek és lengyelek szabadságának ügyét. 1830-ban Írországba utazott, hogy találkozzon a szabadságmozgalom vezetőjével, és a L’Avenir katolikus liberális lap hasábjain kampányolt az írek és a lengyelek szabadsága mellett. Egész élete során küzdött az oktatási szabadságért, és amikor a L’Avenir szerkesztősége háborút indított az államhatalom oktatási monopóliuma ellen azzal, hogy 1831-ben megnyitott egy engedély nélküli általános iskolát, a rendőrök bezárták az intézményt, a hősies grófot pedig eljárás alá vonták ezért a lázadásért.
Ez a kötet azt a két beszédet tartalmazza, amit 1863-ban mondott el a Belga Katolikusok Kongresszusa előtt. A beszédek a szabadság és az Egyház kapcsolatát taglalják, figyelmeztetik a hívőket, hogy fogadják el a szabadság eszméjét, ne keressék az állam kegyét és támogatását, ne próbálják elfojtani a vallásszabadságot és visszahozni az állami erőszakkal érvényesített államvallást, hiszen az mindig és mindenhol a kereszténység hanyatlását és közutálatát eredményezi. Ma, amikor az állam és az egyház ismételt összefonódásának lehetünk szemtanúi, ennek a kis kötetnek az üzenete ugyanolyan fontos, mint másfél századdal ezelőtt, amikor a benne foglalt beszédek először elhangzottak.