Extremum

Az államista NPC minden országban ugyanúgy gondolkodik: amikor az állami megoldás elbukik, a válasza mindig az, hogy még több államot követel.

Ha kifogásolja a magáncégek termékinek vagy szolgáltatásainak a minőségét, nem vesz belőle többet, és mindenki másnak is ezt javasolja.

De ha egy állami szolgáltatással van probléma! Az ideológiai agymosás annyira erősen uralja az államista NPC gondolkodását, hogy fel sem merülhet, hogy az államra is ugyanezt a logikát alkalmazza. Az államimádó szemében az Állam mindenre képes és felette áll minden törvénynek: emberinek, természetinek, logikainak. Ha az Állam hibázik, a megoldás minden bizonnyal az, hogy növelni kell a hatalmát.

Az államizmus ideológiája azt diktálja, hogy egyedül az Állam hatalmának gonosz "neoliberális" korlátozása lehetetleníti el a társadalmi célok elérését az államon keresztül. Az államista "megszorításnak" nevezi azt, amikor az Állam kevesebbet rabol el az adófizetőtől; minden gazdasági baj okát a deregulációban vagy a szabályozások hiányában látja; és minden társadalmi gondról azt képzeli, hogy megoldható az állami kiadások növelésével.

Az államista NPC nem érti az ösztönzőket.

Ott, ahol a "fogyasztónak" nincsen választási lehetősége más szolgáltatót választani, ott mi ösztönözné a szolgáltatót, hogy jobb szolgáltatást nyújtson? Az égvilágon semmi.

És ahol a bevétel nem önkéntes fizetségekből, hanem kényszerrel beszedett adókból jön, ahol az Állam teljesen elválasztja a szolgáltatást az ellenszolgáltatástól, mégis milyen ösztönző késztetné a szolgáltatót a minőségre? Az égvilágon semmilyen.

Az erkölcsi romlás előidézi a minőségi romlást. Ahol a vásárló nem mondhat nemet, ahol erőszakkal kényszerítik a finanszírozásra, ahol a szolgáltató megkapja a fizetségét, bármilyen minősíthetetlen munkát végez, és minél rosszabb teljesítményt nyújt, annál inkább követelik, hogy az Állam többet fizessen nekik, ott mi másra számíthatunk, ha nem a minőség egyre súlyosabb romlására?

Aki az ösztönzők hiánya nélkül is elvárja a minőséget az állami szolgáltatásoktól, hallgatólagosan feltételezi, hogy az állami alkalmazottak valamiféle szent angyalok, emberfeletti lények, nem emberek a gyarló emberi természetükkel, hanem eszményi teremtmények, akik a legjobbat fogják cselekedni minden ösztönző hiányában is. Ebben is megnyilvánul, hogy az intervencionista államizmus és a teljes szocialzimus édestestvérek.

Az államista NPC-t csakis egyvalamire programozták: hogy minden társadalmi problémából ürügyet kreáljon az Állam hatalmának a növelésére. Ha az állami egészségügy vagy oktatás minősége katasztrofális, minden bizonnyal csak több pénzt kell pumpálni bele. Bele se gondol, hogy ennek az eredménye csak az lesz, hogy többet kap abból a szörnyű minőségből, amit pénzzel jutalmaznak. És ha az sem működik, minden bizonnyal be kell tiltani a magán szolgáltatókat, és az állami intézményekbe kell kényszeríteni a legjobb alkalmazottjaikat.

Az államista gondolkodás mindig felülmúlja önmagát a gonoszságban és az ostobaságban, amikor az Állam hatalmának előző növelése nem hozza meg a kívánt eredményeket. Ha az Állam kudarcot vall, a megoldás soha nem az Állam felszámolása – hanem a totális Állam.

Szóval nagyon is jellemző az az NPC gondolkodás, amit a lenti screenshot képvisel, Magyarországon épp úgy, mint az Egyesült Államokban. Amikor az államista azt látja, hogy évről évre egyre rosszabb a diákok teljesítménye az Állam által irányított oktatásban, az egyetlen megoldás, amire gondolni képes, tovább növelni annak a rendszernek a pénzjutalmazását, ami egyre rosszabb eredményeket produkál.