E téma kapcsán létfontosságú cikkében Karl Hess az igazi libertárius mozgalomra helyesen „forradalmi” mozgalomként hivatkozik. Ez felveti, hogy igen kevés amerikai érti a „forradalom” szó valódi jelentését. A legelső és az egyetlen dolog, ami a legtöbb emberben felmerül a „forradalom” szó hallatán, az a közvetlen fizikai konfrontáció az Állammal: barikádok felállítása az utcákon, csaták a rendőrök ellen, a Bastille vagy más kormányépület megroha

Az elmúlt években bőségesen hallhatunk a "közszektorról" és szép számmal ütötték fel a fejüket ünnepélyes eszmecserék arról, hogy nem kellene-e a magánszektor rovására ezt növelni. Már a kifejezésből is árad a tiszta tudomány, és valóban, a tudományosnak szánt - bár inkább áporodott -  "hazai össztermék statisztikák" világából emelkedett ki. Maga a fogalom nem épp értékítélettől mentes, ellenkezőleg, hemzseg a súlyos és megkérdőjelezhető vonzatok

Semmi sem mutatja jobban a két politikai pártunk alapvető azonosságát, mint az álláspontjuk a minimálbért illetően. A Demokraták előterjesztették a törvényes minimálbér emelését óránként 3.35 dollárról, amelyre a Reagan-adminisztráció emelte állítólagosan szabadpiaci éveiben 1981-ben. A Republikánus ellenválasz egy "minimálbér alatti" bér bevezetése volt tinédzserek számára, akiket marginális munkásként a legerősebben sújt bármiféle törvényes min

Mielőtt megpróbálom felvázolni, hogyan is működne sikeresen egy „Állam nélküli társadalom” – azaz egy anarchista társadalom – először szeretnék cáfolni két közkeletű, de téves kritikát. Az első az érv, miszerint az olyan biztonságot vagy védelmet nyújtó szolgáltatásokkal, mint a bíróság, a rendőrség, vagy maga a törvény, egyszerűen visszacsempészem az Államot a társadalomba egy másik alakjában, ennélfogva a rendszer, amit elemzek és támogatok „va

A demagógokat már régóta ellenszenv övezi. Komolytalanok, nincs tekintélyük, nem ,,úriemberek.” A szolgálataikra azonban nagy és egyre növekvő szükség van. Hogy pontosan milyen vádak szólnak ellenük? Az ellenszenvnek három oka van. Először is, zavart keltenek a politikában. Felkavarják a dolgokat. Másodszor, érzelmekre apellálni a zord értelem helyett állítólag nem tisztességes. Ezzel kapcsolatos a harmadik vád is: miszerint a csőcseléket, a töm

I. Manapság bármi törekvés, ami a rabszolgaság eltörlésére irányul, csupán közönyös vállvonogatást váltana ki az amerikai publikumból. Nem úgy volt, hogy több mint száz éve eltörölték a rabszolgaságot az Egyesült Államokban, és nem csupán olyan visszamaradott országokban találhatjuk utolsó megmaradt nyomait, mint Jemen és Szaúd-Arábia? A válasz hangsúlyosan: Nem! és arra fogunk szentelni egy cikksorozatot, hogy rámutassunk a hatalmas mértékű rab

A Liberty magazin 1990. januári számában Lew Rockwell közreadott egy cikket „A paleo-libertarianizmus melletti érv” címmel, ami felbolygatta a teljes libertárius világot. Ez lett a magazin – és ami azt illeti a libertárius mozgalom elmúlt jónéhány évének - a legnépszerűbb és legvitatottabb cikke. Ennek egyszerű az oka: a libertárius világ évek óta jobb esetben letargiába zuhant, rosszabb esetben pedig egyre fokozódó romlásnak indult. Az új ötlet

A közelmúltban történt zavargás és tulajdonképpeni polgárháború Észak-Írországban rámutat arra – mind a libertáriusok, mind az egész világ számára – hogy mennyire kulcsfontosságú törekedni és elérni minden elnyomott nép nemzeti felszabadításának célját. Amellett, hogy ez szükséges feltétele az igazságosságnak, a nemzeti felszabadítás az egyetlen megoldás a területi viták és az elnyomó nemzeti uralom nagy világproblémáira. Ennek ellenére túlságosa

Az emberi természet egyik legfontosabb ténye az egyének közötti hatalmas változatosság. Természetesen vannak bizonyos széleskörű fizikai és szellemi jellegzetességek, amelyek minden emberi lényben fellelhetők. De az emberi egyedek a többi fajnál sokkal megkülönböztethetőbbek. Nem csupán minden ujjlenyomat egyedi, minden személyiség is az. Minden személy egyedi ízléssel, érdeklődésekkel, képességekkel és választott tevékenységekkel rendelkezik. Az

A kormány az utóbbi hónapokban látszólag elérte az elmúlt néhány év „gazdasági csodájának” csúcspontját: miközben a pénzkínálat a fellegekbe emelkedett, a fogyasztói árindex tulajdonképpen változatlan maradt. A gazdaság úszik az olcsó pénzben, az értéktőzsde és a kötvénypiac szárnyal, az árak viszont stabilak maradtak: mi lehetne ennél jobb? Az elnök valóban eltörölte volna a közgazdaságtani törvényeket azzal, hogy örömre és büszkeségre buzdított