Esszék a murraynrothbard témájában
Előszó
Minden művem az emberi szabadság központi kérdése körül forgott. Meggyőződésem, hogy – bár minden tudományág élvezheti a saját autonómiáját és integritását – végső soron az emberi cselekvés minden tudományága és diszciplínája összefüggésben áll egymással, és mind integrálható az egyéni szabadság egyetlen „tudományába” vagy diszciplínájába. Kiváltképp a Man, Economy and State, (2 kötet, 1962) művem volt az, ami megfogalmazta a szabadpiaci gazdaság
1. A természeti törvény és az értelem
A magukat „tudományosnak” valló értelmiségiekre hajlamos olyan hatást gyakorolni az „ember természete” kifejezés, mint a vörös zászló egy bikára. A modern csatakiáltás úgy szól: „az embernek nincsen természete!”; és jellemzi napjaink politikafilozófusainak hozzáállását a kijelentés, amit egy kimagasló politikai gondolkodó hangoztatott néhány éve az American Political Science Association \[Amerikai politikatudományi egyesület] egy összejövetelén,
2. Természeti törvény mint 'tudomány'
Valóban különös, hogy megannyi modern filozófia magától a „természet” kifejezéstől is ódzkodik, és a miszticizmus illetve a természetfeletti becsempészését látja benne. Egy alma, ha esni hagyják, a földre zuhan; ezt mindannyian megfigyeljük és mindnyájan elismerjük, hogy ilyen az alma (és általánosságban a világ) természete. Amikor két hidrogénatomot egy oxigénatommal kombinálnak, az egy vízmolekulát eredményez – ez a viselkedés egyedülállóan a h
22. Az Állam természete
A könyv előző fejezeteiben kidolgoztuk a szabadság és a tulajdonjogok elméletét, illetve felvázoltuk a jogi kódexet, ami szükséges volna ezeknek a jogoknak a védelmezéséhez. De mi van a kormánnyal, az Állammal? Mi a helyénvaló szerepe – ha van egyáltalán bármi? A legtöbb ember – beleértve a legtöbb politikai gondolkodót – úgy hiszi, hogy amint az ember elismeri az Állam bizonyos tevékenységeinek – mint például egy jogi kódex biztosításának – a fo
23. Az Állam belső ellentmondásai
Az Állam szükségességével kapcsolatos eszmecserék egy fő problémája az, hogy minden ilyen eszmecsere szükségszerűen az Állam évszázadokra visszanyúló létének és uralmának kontextusában történik – amihez hozzászokott a nyilvánosság. A két biztos jelenség a népszerű és száraz humorú „halál és az adók” mottóban demonstrálja, hogy a nyilvánosság beletörődött az Állam létébe, mint ami egy gonosz, de elkerülhetetlen természeti erő, aminek nincsen alter